Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Kövér György: Az eszlári pünkösdi „népizgatottság” (1882. május 29.)

kérdés csak az, hogy - miután a helyközi közlekedés nem tiltható be, hiszen nincsen statárium - vajon hogyan lehet elérni a láthatóan öntudatra ébredt helyi zsidóság „tapintatra" nevelését. Csak nem a „természetszerű" medréből bármikor kilépő népizgatottsággal való riogatással? Végül, de nem utolsó sorban nem árt, ha megismerkedünk a Bary József vizsgálóbíró hagyatékában fennmaradt eredeti jelentéssel, amelyen a törvényszék elnökének átirata és az alispán beszámolója alapult. Eszerint este 9 óra tájban Farkas Gábor községi bíró azzal jött Baryhoz, aki a vizsgálat idejére Kállay Gusztávnő házában kapott szállást, „ miszerint a falu népe nagy csoportokban az úgy nevezett Újfalu felé vonul, hol hír szerint nagy számú idegen zsidó ismeretlen szándékból a falu végén és a falu alatt tömegekben ácsorog, ki érthetetlen megjelenésükkel a falu keresztény lakosságát felindulásba hozták, - s tartani lehet tőle, hogy a felizgatott nép - melynek egy része a pünköst [sic!] ünnepi italozástól különben is felhevülve van - a gyanús idegenek ellenében tettlegességig fog menni." A kocsival Újfalu felé siető hivatalos személyek (a vizsgálóbíró, a helyettes ügyész, a bíró és egy csendlegény) az Újfalu felé igyekvő csoportok mellett elhaladva, azokat megelőzve Újfaluban három, a falu végét elhagyva pedig további nyolc tiszalöki izraelitát igazoltattak, s - saját érdekükben is - felszólították őket a település elhagyására, „ különben az indokolatlan megjelenésük folytán keletkezett népizgatottság mindennemű következményéért felelősökké tétetnek. " A löki zsidók sebesen eleget is tettek a felszólításnak. Hamarosan a helybeliek „200-300 főből álló csoportja" is Újfaluba érkezett, akik „vasvillákkal, botokkal, dorongokkal, s e fajta ütőeszközökkel" voltak felfegyverkezve, s elmondották, hogy „ attól tartanak, hogy a gyanús idegen zsidók a beállott éjszaka folyamán házaikat felfogják gyújtani, a miért is szándékuk azokat bármi módon a falutól - és ennek közelétől eltávolítani. " Hogy a vizsgálóbíróék meggyőződjenek beavatkozásuk sikerességéről, elmentek még Tiszalök felé, az Égető halomnak nevezett határrészig, de idegeneket sehol sem találtak, így éjfél előtt Ofaluban levő szállásukra tértek.

12 Bary, miközben a jelentést szövegezte, másnap reggel még tanúkkal is alátámasztotta a leírtakat.

13 S ő volt az, aki írásának címében (és szövegében is) nevet adott az általa átélt eseménysornak, amikor „népizgatottságként" beszélt arról. Antiszemita izgatók létezésnek tagadása mellett a nép izgatottságát a nem helybeli zsidókra lehetett csak ráfogni. Az esemény egy darabig még foglalkoztatta a sajtót. Teleki Sándor Solymosinéról rajzolt portréjában találkozva az eszlári bíróval megkérdezte Farkas Gábort, hogy szerinte „ mi oknál fogva sereglettek ide a zsidók, s rontottak Solymosiné házához? - Egyszerű annak az oka Méltóságos uram! meg akarták magukat veretni, mert tudták, hogy könnyen menekülhetnek, alkonyat volt már, s ott a gabonában a falu végén, mely hála istenek 12 OSZK Kt, Fol. Hung. 1847/ I. 118-119. T. Eszláron Május 29-én történt népizgatottság alkalmából felvett jegyzőkönyv (1882. máj. 30.) 13 Juhász József 53 éves, Újfalu szélső hazában lakó gazdálkodó, aki a tehenét este a mezőre hajtotta, tíznél több, majd egy szekérnyi zsidót látott arrafelé összesen. OSZK Kt, Fol. Hung. 1847/1. 114.