Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Láczay Magdolna: A szabolcsi nemesség társadalmi tagozódása a 19. század első felében

Végezetül tegyük fel az utolsó ide kívánkozó kérdést! Mit várhattak és milyen mobi­lizálódási folyamatok vártak a nagyszámú, de vagyonát felélő, elszegényedő, a polgáro­sodást gazdálkodásában vállalni nem tudó megyei nemességre? Tételezzük fel, hogy a reformkor nagyjai másfajta modern államot akartak, mint ami­lyet nyugaton megvalósítottak, vagy amilyet később mintaként emlegettek. Bónis Sámu­el megyei követ jelentésében még az áll, meghoztuk mindazt (mármint Bécsből), mi a ha­za naggyá és dicsővé tételéhez szükséges. Ilyennek tartva többek között a népképvisele­tet, a közteherviselést, az úrbériség eltörlését is. Pár hét múlva testvére, Bónis Menyhért téti birtokos azt kéri a megyei választmánytól, hogy őt a téti bírák alól mentse fel, és köz­vetlenül a szolgabíróhoz tartozhasson. Hasonló volt a bogdányiak kérése, ahol 16 nemes család olyan választmányt alakított, amely magát a megyei választmánnyal akarta szoros kapcsolatba helyezni, a csend és a béke fenntartását jelölve meg feladatának. A valóságos ok, hogy magukat kivonják a volt jobbágyokat is magukba foglaló községi elöljáróság in­tézkedési köréből. A megyebizottmány ezeket a kísérleteket elutasította. Gerő András a liberalizmus értelmezésének hazai sajátosságait vizsgálva megállapít­ja, hogy az etikai felelősség szerepet játszott vezetőink magatartásában. Legnyilvánvalób­ban talán már Kölcsey munkásságában fedezhető ez fel, hisz a nemzeti imádság, a Him­nusz szerzője a nemes szó jelentését kitágítva, nemessé akart tenni minden magyart. Azt jelentette ez, hogy a kiváltságos réteg emelje magához az elesetteket, a rászorulókat, a törekvőket, próbáljanak megosztozni jóban, rosszban. Romantikus, szép elvek ezek, csakúgy, mint Széchenyi utilitarizmusa, amellyel vagyonát, magát kívánja áldozni, hogy népét felemelje, a nemzetnek használjon. Az általa meghirdetett elvek követőkre találtak Szabolcsban is, csakúgy, mint a Kossuth által reprezentált felelős vezető ideája. Kossuth kultuszát nemcsak az erősítette, hogy a megye vezetői közül többen személyes kapcsolat­ban álltak vele (Bónis), hogy származása révén közülük valónak érezték, hanem hitelessé tette számukra az ő vezetői helyét az elveiért megélt börtön csakúgy, mint az a tény, hogy felelősnek érezte Kossuth magát a nemzetért. Végül, de a magyar forradalom szempontjá­ból alapvetően fontos tény, hogy a liberális elveket jogszerűen akarták bevezetni. Ennek a vér nélküli győzelemnek akkor és a későbbiekben is óriási politikai súlya volt, amit a ha­za bölcsévé érő Deák Ferenc mesterien ki tudott használni. A magunk részéről a hazai li­berális gondolkodás sajátosságait nem kívánjuk elemezni, ám annyiban fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy ennek meglétét feltételezzük. A szabadság fogalmán például már az első megnyilvánulásokban olvashatjuk, hogy nem csupán az egyén, hanem a nemzet sza­badságát is célul tűzték ki, hogy az egyenlőséget nem jogvesztéssel, ami a szegényebb ren­di réteg eltávolítását is feltételezhette, hanem jogkiterjesztéssel akarják megvalósítani. Ezt azonban a gyakorlatban nem volt könnyű bevezetni, a rendi tagozódás szerinti működést nem lehetett egyik napról a másikra átalakítani, különösen, hogy nem járt együtt a gazda­sági prosperitás megindulásával a politikai rendszer megváltozása. Szabolcsban a neme­sek meghatározó létszámán túl nehezítette a helyzetet, hogy az áprilisi törvényekkel

Next

/
Thumbnails
Contents