Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Bene János: Polgár 1848-1849-ben

húztak), „ a város könnyebbsége tekintetéből Csikós György polgári ifjút két borjas tehénért és tíz pengőforintért felfogadott... " Mindez 1849. június 11-én történt. A legutolsó bevonuló Polgárról Éliás János 19 éves ifjú volt, aki a sorshúzás alá esett testvérbátyja helyett önként vállalta a szolgálatot. 1849. június 21-én indította útba Nátafalussy Kristóf jegyző Ballá János négylovas szekerén Kallóba.

34 Az újoncozás és a helységbe telepített katonaság ellátása mellett a város továbbra sem adta fel az egri káptalannal folyó úrbéri per gyorsítását és lezárását. 1849. június 11én a mezőváros közgyűlésén Sován Péter népképviselő és alpolgárbiztos indítványozta, hogy az úrbéri perben még a végítélet foganatosítása előtt egy folyamodványt kellene intézni az országgyűléshez arról, hogy a Mária Terézia idején Polgáron 202 és fél telekföldet használtak, s ez a tény nincs benne a per ítéletében. A közgyűlés az indítványt elfogadta, a felterjesztés elkészítését pedig az elöljáróságra és Molnár János ügyvédre bízta.

35 A kérelmező irat 1849. június 2l-re elkészült, azt Sován Péter és Szánóczki András képviselők vitték fel Pestre. Útjukra bocsátásukkor a közgyűlés még azt is kikötötte, hogy útközben az egri káptalannal „ egyezkedni ne merjenek. "

36 A Szabolcs megyei levéltárban ez a folyamodvány fennmaradt. Bevezetőjében a felterjesztők kérték, hogy az egri káptalan, mint volt földesúr és felperes által 1820. május 20-án indított és mindaddig végre nem hajtott úrbéri pert az Igazságügyi Minisztérium nyilvánítsa érvénytelennek, és a végrehajtását függessze fel, mert azt törvénytelennek lehet tekinteni, hiszen a városnak sok sérelme van. Ezután öt pontban fogalmazták meg azokat és a kéréseket: 1. Sérelmezték, hogy a káptalan a város korábbi lakosságát templomától és házaitól megfosztva a városból kiűzte, úgy, hogy azok a csegei határban telepedtek meg, majd az új lakosokkal új szerződést kötve, a befizetett települési díjat viszont elsikkasztotta, mint ahogy eltűnt a határ régi térképe és a levéltárból az az úrbéri per is, melyet Rakamazon gróf Brunszwik elnöklete alatt folytattak le, pedig ezek a dokumentumok a polgáriak igazát támasztanák alá. 2. A káptalan a polgári határt különféle puszták elnevezésével elfoglalta, pedig a Mária Terézia-féle urbáriumban nyilvánvalóan benne van, hogy a város határában nincs puszta, sem irtás, semmi, csak 202 úrbéri telek. Ezt még a Helytartótanács is elismerte, mégis mind az úriszék, mind a megyei törvényszék a káptalannak adott igazat úgy, hogy elhitték a káptalannak azt, hogy a földek rosszasága miatt nincs gazda, aki azokat megszállja, s így az úrbéri telkek számát a káptalan csökkentette. 34 SZSZBML, IV. B. 103. 3. doboz 35 HBML, V. 663. A. kötet 1849. június 11. 133. sz. 36 Uo. 1849. június 21. 134. sz.