Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Bene János: Polgár 1848-1849-ben

„meglakásával" az adóbevételek nőjenek. Mivel azonban mindez a nép tudta és beleegyezése nélkül történt, ezt a határozatot megsemmisítették, s kimondták, hogy a jövőben csak az arra jogosult bíróság oszthatja fel a földet.

10 A nyugalom, ha rövid időre is, de ezek után helyreállt Polgáron. Ezekben a csendesebb időkben történt meg azután a törvény rendelése szerint a nemzetőrök összeírása. 258 nemzetőrt vettek számba, nyáron pedig a vármegyei nemzetőrség 1. zászlóaljába osztották be őket. Ezekben a napokban azonban már az ország védelméről is gondoskodni kellett! 1848. május 16-án jelent meg gróf Batthyány Lajos miniszterelnök és báró Baldacci Manó ezredesnek, az Országos Nemzetőrségi Haditanács elnökének rendelete, amelyben bejelentették, hogy a kormány a nemzetőrség mellé egy 10 000 főből álló „rendes nemzetőrséget", a később általánosan elfogadott szóhasználattal élve, honvédséget szervez. A honvédsereg katonái 3 évre kötelezik el magukat, a belépéskor foglalópénzt, a szolgálatért pedig zsoldot kapnak. A 10. zászlóalj alakulási helyéül Debrecent jelölték ki, a legénységet Szabolcs, Szatmár, Bereg, Ugocsa, Máramaros vármegye és a Hajdúkerület adta. Szabolcs vármegye újoncait a nagykállói fiók-hadfogadó kormányhoz kellett bevinni, ott történt az orvosi vizsgálat és a felavatás is. Szabolcs vármegye Állandó Bizottmánya, mely május elejétől már a közgyűlés hatáskörében intézkedett, s a későbbi jegyzőkönyvekben hol Kormányzó Bizottmánynak, hol Kormányzó Választmánynak is nevezték, május 22-én döntött arról, hogy a toborzást egy hét múlva megkezdik. E nagy feladatra polgári biztosként Finta Márton táblabírót nevezték ki, aki jól előkészítette a toborzást. Minden járásba toborzó biztosokat küldött ki, akik muzsikusokkal, itallal és előtáncosokkal járták a falvakat. A községek főterén aztán megszólalt a muzsika, megpendültek a sarkantyúk, az előtáncosok járták a verbunkot, a katonának beállt legények fejébe csákót nyomtak, áldomást ittak vele, azután a kirendelt szekeresek már vitték is a legényeket Kálióba. Honvéd lehetett mindenki, aki 18. életévét betöltötte és legalább 5 láb 2 hüvelyk (163 cm) magasságot megütötte, és ami nagy előny volt a nemzetőrséggel szemben, itt nem volt vagyoni cenzus, tehát a legszegényebbek is jelentkezhettek, sőt szolgálatukért még díjazást is kaptak.

11 Honvédtoborzásra a dadái járás ezen részébe Horváth Pált küldték ki a vármegyétől. O Nyíregyházán kezdte a toborzást 1848. május 30-án. A felvett toborzópénzekről szóló elszámolás szerint - melyet július 18-án összesített Nagykállóban - június l-jén ment Szentmihályról Polgárra, s ott egész nap toborzott a löki és a polgári cigányzenészek közreműködésével. Az útiköltség, tehát a forspontpénz és az ostorpénz az úton vett pálinkával 2 forint 40 krajcár, a napi toborzás 11 forint 25 krajcár volt. Sikeresen toborzott 10 Uo. 1848. június 8. 106. sz. 11 A Szabolcs megyei honvédtoborzásokról részletesen lásd BENE János: Szabolcs a honvédelemért 1848-49-ben. In: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). A Jósa András Múzeum Kiadványai, 44. Szerk. Bene János. Nyíregyháza, 1998. 9-29.