Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Páll István: Újabb adatok Polgár 1729-es pecsétnyomójához

Mi lehet az oka, hogy Polgárt elkerülték a szabolcsi kutatók? NYÁRÁDY MIHÁLY az 1939-ben megjelent vármegyei monográfiában Polgárt a Mezőség szerves részeként emlegeti,

4 nem különíti el palóc eredetű lakosságát, annak szokásait a többi mezőségi település törzsökös lakosságáétól. Azt hiszem, feleslegesen bocsátkoznánk találgatásokba az elmaradt kutatások okait illetően. S amit a szabolcsi kutatók nem végeztek el, részben megtették helyettük más néprajzosok.

5 Néhány polgári eredetű tárgy azonban mégis található a Jósa András Múzeum gyűjteményében: közülük a helytörténeti gyűjtemény 57.8.184-es leltári számú pecsétnyomójáról szeretnék itt bővebben szólni. A pecsétnyomót 1950-ben az Állami Levéltár ajándékozta a múzeumnak többszáz társával együtt. A levéltárba bizonyára az 1906-os belügyminiszteri körrendelet hatására került; e rendelet intézkedett arról, hogy a főszolgabírók gyűjtsék össze a községekből a régi pecsétnyomókat, és hogy el ne kallódjanak, adják át azokat a vármegyei levéltáraknak.

6 A fenti leltári számú nyomó Polgár mezővárosának 1729-es pecsétnyomója, s mint ilyen, igen becses emléke a mezőváros társadalmi és közigazgatási életének. Legfontosabb adatai a következők: a pecsétlap ovális alakú, 28x29 mm átmérőjű, 1,5 mm vastag sárgaréz lapból készült. A sárgaréz lap egy nála 1 mm-rel kisebb vaslapra van forrasztva. Ez utóbbiból középen egy 62 mm hosszú, 10x10 mm széles, hasáb alakú vasnyél nyúlik ki. Ezt később egy 75 mm hosszú, 38 mm legnagyobb átmérőjű esztergált keményfa nyélbe szorították, s hogy a fanyél el ne repedjen, alul egy sárgaréz karikával fogták össze (egyébként hasztalanul, mert mégis megrepedt). Mivel a fanyélbe esztergált lyuk túlságosan bő volt, kisebb fenyőfa-szilánkokkal töltötték ki a vasnyél és a lyuk közötti hézagokat. Thury György Polgár város 1729-es pecsétjéről írt dolgozatában

7 említi, hogy a pecsétnyomó 1865-ben, a cikk írásakor még megvolt. Ugyanezt a pecsétet - Nyakas Miklós szerint - még 1872-ben is használták; a mellékletben közölt rajz és a kötet borítóján lévő fotó szerint már az 1772-es urbárium hitelesítésére is ezt a pecsétnyomót alkalmazták.

8 Ha a kötetben bemutatott és a Thury György által is leírt pecsétnyomó rajzát összevetjük a múzeum tulajdonában lévő pecsétnyomóéval, rögtön kiderül, hogy nem ugyanarról 4 NYÁRÁDY Mihály: Szabolcs vármegye vázlatos tárgyi néprajza. In: Szabolcs vármegye. Szerk. Dienes István. Bp., 1939. 5 Lásd BENCSIK János tanulmányát a Polgár története c, kötetben. 6 Feudális kori községi pecsétnyomók a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltárban. Szerk. ROMÁN János. Miskolc, 1971. V. (Borsodi Levéltári Füzetek, 3.) 7 Thury György: Polgár város pecsétje, 1729. Sürgöny, 1865. 140. sz. Idézi NYAKAS Miklós: Polgár története. Polgár, 1974. (a továbbikban NYAKAS, 1974.) 164. 8 A rajz, ill. fotó a Polgár története c. kötetben. Az urbárium levéltári jelzete: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár (a továbbiakban SZSZBML), IV. A. l/g. Szabolcs Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai, 1335-1848. Úrbéri iratok, 1772-1785. Fasc. 13. No 98.