Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Takács Péter: Várak, kastélyok kúriák Szatmár megyében

hirdették. Nem kúriát, portát, lófőséget adtak-vettek az emberek, ha a lófő királyi jog alá adta magát, azaz megnemesedett, vagy a Székelyföldről kiköltözött.

54 A székelyeknél is bizonytalanabb volt a helyzetük az armális nemeseknek. Ők többnyire árendás házban, jobbágy viskóban, zálogjogon bírt telkeken, a birtokos nemesek fundusán, desertáján „készült melléképületekben", vagy a bérelt pusztákra rakott szállásokon éltek. Címeres levéllel igen, de őseiktől örökölt vagy adománybirtokkal, nemesi jogállású ingatlannal, telekkel, nemesi kúriával nem rendelkeztek. Taksát, bérleti díjat kellett fizetniük az usuált telekért, házért, pusztáért. Mária Terézia hálából, amiért trónját és koronáját védeni „hadba szállt" a magyar nemesség, köztük a csak címeres levelet bírók is, 1751-ben - a hadra keltek mindegyikét - élete végéig mentesítette az országos és megyei közterhek fizetésétől.

55 Saját földjükön gazdálkodtak, s a maguk akaratából és megfontoltságából kialakított fundusaikon építették fel házaikat a kollektív privilégiumot élvező hajdú és jászkun kiváltságosok is, akik közül letelepedésük után egyre többen szereztek címeres levelet, annak ellenére, hogy kerületeik „városaiban" csak hajdú és jászkun szokásjoggal élhettek és birtokolhattak. így éltek haszonvételi jogaikkal (kocsma-, boltnyitás, mészárszék- és malomtartás, erdőlés, legelő- és határhasználat stb...) is.

56 A rendiség ezen struktúrája mögött társadalmilag és történelmileg rögzült szociális háttér húzódott meg. A vázolt alrendszerekhez igazodó szociális tagozódáshoz gyorsan hozzásimult a Rákóczi-féle szabadságharc után megmerevedő, nemzedékről nemzedékre öröklődő hagyományrendszer. Mielőtt 1711. május elsején tizenkétezer kuruc a lombot bontó fák és már dúsan zöldülő legelők, rétek formálta majtényi történelmi színpadon gúlákba rakta a fegyvereit, és behódolásuk jeléül - kálvinisták és katolikusok egyforma lelkesedéssel vagy szomorúsággal - meghajtották hadi lobogóikat Károly császár „személyesei" előtt, eltávozott az országból II. Rákóczi Ferenc, akinek az ereiben királyi és fejedelmi vér csörgedezett. Ősei, János Zsigmondig visszamenőleg egyedül voltak képesek dinasztiát alapító férfiúi erőt és tehetséget felmutatni. A Ferenc néven második Rákóczinak a múltja, vagyona, nemzetközi híre, dinasztikus kapcsolatai és tehetsége - jól tudták ezt a Habsburgok - méltó lett volna a magyar királyi trónra. Báthory Zsófia révén királyi vér társult a Rákóczi Zsigmonddal fejedelmi rangra emelkedett dinasztia véréhez. A két fiút - potenciális 54 Székely Oklevéltár. Kiadta SZABÓ Károly, SZÁDECZKY Lajos, BARABÁS Samu. I—VIII. Kolozsvár-Bp., 1872-1934. VIII., 171-173., 211-212., 212-214., 216-217., 221-223., 230-233., 254-255., 272-273.; A Kolozsmonostori Konvent jegyzőkönyvei, I—II. Közzétette: JAKÓ Zsigmond. Bp., 1990. 4246., 4926., 2977., 2978., 3031., 3340., 3363., 3367., 3385., 3510., 3636. sz. források. 55 CIH, 175LXIX. tc. 56 RÁCZ István: A hajdúk a XVII. században. Debrecen, 1969.; RÁCZ István: Hajdútelepítések és kiváltságolások. In: A hajdúk a magyar történelemben. Tudományos emlékülés - Déri Múzeum. 1966. dec. 10. Szerk. Módy György. Debrecen, 1969. 47-68.; OROSZ István: Hajdúföld és jobbágybirtok Szoboszlón a XVII. században. DMÉ. 1975.