Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Gecsényi Lajos: Egy beregi nemesúr a Szepesi Kamarában Szigeti Vas Márton kamarai tanácsos 1659-1666

ítélőmesteri minőségében. 20 Ettől kezdve - 1662-ig megtartva a megyei nótáriusságot is - Felső-Magyarország egész területén működött. Azaz Vas nem jelentéktelen „ellenfél­lel" állt szemben. A döntés meghatározó elemét így aligha kereshetjük másban, mint a hivatal betölté­séhez szükséges ismeretek jellegében. Ha arra gondolunk, hogy 1658 végén, 1659 tava­szán, amikor a királyi leirat a tanácsosi kinevezésről megszületett, az erdélyi helyzet II. Rákóczi György és Barcsay Ákos konfliktusával, a török beavatkozás fenyegető ár­nyékával ismét puskaporos hordóvá vált, Szabolcs és Szatmár megyéknek a királyi or­szágrészhez történő visszacsatolása csupán rövid idő kérdése volt, érthetővé válik Podbe­lányi tanácsos előterjesztésének „csont nélküli" átfutása valamennyi illetékes hatóságon. Ki ismerhette volna jobban a Felső-Tiszahát, a Szamos és a Túr vidékének állapotát, a katonaság számára szükséges élelem felvásárlási technikáját, ki tarthatott közvetlenebb kapcsolatot az erdélyi határvidékkel, Partiummal, mint Bereg megye alispánja, a vidék törzsökös családjainak képviselője, a láthatóan iskolázott köznemes?! A nádor és az esz­tergomi érsek ajánlásai mindezt „hitelesítették". Ismeretei, kapcsolatrendszere, hátorszá­ga egybevágtak az előd, Mosdóssy Imre pátriájával, ráadásul még arra is hajlandósága volt, hogy lakást szerezzen magának Kassán 21 , miközben megmaradt Gulácson is. Meg­bízásával tovább élt az egyensúlyi helyzet: a Kamara vezető tanácsosa a tiszaháti bene possessionatus köznemesség képviselője: Vas Márton, mellette a pénzügyi tapasztalatok­kal bíró Sáros-Szepes vidéki hivatalnok: Podbelányi Mihály. Azaz a jogász Cherneyvel szemben a gyakorlati helyi ismeretek segítették győzelemre Vast. A Vas-Cherney ügyben hozott döntés helyességét egyébként az 1660-as évtized első éveinek eseményei visszaigazolták. 1660 nyarától kezdve, amikor a császári csapatok először de Souches tábornok parancsnoksága alatt táborba szálltak Rakamaznál, a kama­rai tanácsosok, elsősorban Vas Márton látták el az élelmezési biztosi teendőket a folya­matosan helyben maradó csapatok mellett. A több ezres sereg számára történő gabonabe­szerzés óriási feladatot, a megyei tisztviselőkkel és a vidék birtokosaival való állandó kapcsolattartást jelentett. 1661. április 11-én Szatmáron kelt levelében így írt erről. „ Hajszter uram mostani kivansagi kiket minden haladék nélkül kivan, hat ezer deszka, ezer öregh gerenda, husz ezer aprob gerenda, ket szaz emberre való talyga, az száraz mal­mokhoz való elegendő marha, lisztnek való elegendő hordok, es szuszekok. És nem chak kivannya, hanem ugian prohibeal, hogy addigh fel ne mennyek, valameddigh ezek megh nem lesznek.... " Mindeközben szembe kellett néznie a vidék óriási pusztulásával, hiszen az ütköző és felvonulási zónát jelentő Nyírséget, Tiszahátot 1661-ben a Raymond 20 'MOL, P 1986. Holló család levéltára. 1657. 21 Miután a városi lakása mindig szűkös volt a számára, ezért 1667 januárjában, röviddel a halála előtt, 2250 ma­gyar forintért megvásárolta Makiári István házát, melyből 800 forintot fizetett meg a vételkor készpénzben. Ez igen jelentős összeg volt, így nem ok nélkül írta végrendeletében, hogy a kassai lakás miatt „kifogyott a költsé­gekből". MOL, P 1986. Holló család levéltára. 1667. és KOMÁROMY, 1901. 457.

Next

/
Thumbnails
Contents