Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Gecsényi Lajos: Egy beregi nemesúr a Szepesi Kamarában Szigeti Vas Márton kamarai tanácsos 1659-1666

Bereg, Szabolcs, Szatmár, Ugocsa vármegyékre és a hódoltsági határterületekre kiterjedő hatáskörrel. A Kamara története a következő évszázadban igen csak bővelkedett fordulatokban.

2 A polgárháborús jelleget öltő felkelések, az erdélyi fejedelmek hadjáratai és területszerzései 1604-től több ízben a hivatal tevékenységének szüneteléséhez, területi illetékességének, szervezetének rövidebb-hosszabb ideig tartó módosulásához vezettek. Alkalmanként párhuzamosan Eperjes és Kassa székhellyel két kamarai szervezet is működött, a királyi Magyarországhoz tartozó kisebb terület és az időlegesen Erdélyhez csatolt hét vármegye (Ugocsa, Szatmár, Szabolcs, Bereg, Zemplén, Abaúj, Borsod) pénzügyigazgatására. A változások egyik meghatározó következményeként a Szepesi Kamara, működésének lényegét tekintve, de facto a pozsonyi Magyar Kamara kirendeltsége lett. Ezt tükrözte, alkalmanként változó megnevezésétől függetlenül, az a tény, hogy tanácsosa(i) nem egyszer egyben a pozsonyi hivatal azonos rangú tisztviselői voltak, hogy időről időre onnan érkeztek a kamarai biztosok működésének a felülvizsgálatára, oda intézte jelentéseit és ott adták ki a tevékenységére vonatkozó instrukciókat. Mindez azonban nem változtatott azon, hogy a Kassán működő tisztikar önállóan és közvetlenül intézte a helyi ügyeket, mindenekelőtt a harmincad hivatalok, a postaszolgálat, a királyi uradalmak felügyeletét, az egyházi tizedek bérleti ügyeit, a végvári és a mezei katonaság élelmezését, a szabad királyi városoknak a magisztrátus hatalmán kívül eső problémáit, a nagybányai bányakamara ügyeit, végül pedig az uralkodóra háramló birtokokra vonatkozó döntések előkészítését. Mindezen felül a Kamara tanácsosai - miként a felső-magyarországi főkapitány és katonai beosztottjai is - komoly szerepet játszottak az erdélyi fejedelemség belpolitikai életének figyelemmel kísérésében, a hírek továbbításában, a Rákóczi-házzal történő mindennapi kapcsolattartásban, a folyamatosan nyugtalankodó felső-magyarországi protestáns köznemesség megfigyelésében. Egyáltalán, a belharcok által szétzilált felső-magyarországi állapotok lehetséges konszolidálásában. Ez nem csekély terheket rótt a szerény létszámú tisztviselőre, ám kedvező esetben lehetőséget is teremtett hivatali karrierjük építésére, anyagi előmenetelük megalapozására, társadalmi helyzetük erősítésére. A Kamara működése 1646-tól kezdve közel negyed századon át viszonylagosan konszolidált körülmények között folytatódott, mégpedig 1648 októberétől, I. Rákóczi György fejedelem halálától, újból Kassán. Ez azt is jelentette, hogy a fejedelem elhunytával a néhány évvel korábban Erdélyhez csatolt hét vármegyéből öt visszakerült a királyi fennhatóság alá. A kamara eredeti hatásköre 1659 második felében azután a márciusban lemondott II. Rákóczi György és Lipót császár és király megbízottja, Klemens Radolt 2 Lásd erről részletesebben SZŰCS Jenő: A Szepesi Kamarai Levéltár 1567-1813 c. levéltári leltárának bevezetőjét (Szerk. Varga János, Akadémiai kiadó, Bp., 1990.) az 57-84. oldalakon, valamint EMBER Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Bp., 1946. c. átfogó feldolgozását a 165-182. oldalakon.