Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Kiss András: Kölcsei Kende Miklós hagyatéki javainak osztálya 1614-ben

volt a nemesség hozzájárulására. A kölesei Kendék közül az osztály levél keletkezésének idején az elhunyt kölesei Kende Miklós fitestvére, Tamás viselte 1610 és 1615 között Szatmár vármegye egyik viceispáni, azaz alispáni tisztét.

5 Az 1614-ben elhunyt kölesei Kende Miklósnak Csekén volt udvarháza - akárcsak a Kölcseyek csekei ágának - és ehhez tartoztak a Szatmár vármegyei csekei, kóródi, csecsei, milotai, fülesdi, valamint a Bereg vármegyei nagymuzsalyi és a Gömör vármegyei csetneki részjószágok. Első felesége, az osztálylevélben említett két árva: Zsófia és Anna édesanyja, ugyanennek az iratnak egyik utalása szerint feltehetően Újfalvy leány volt.

6 Második felesége, Kornis Zsófia, a később grófi címet nyert, Erdély történetében jelentős szerepet játszott göncruszkai Kornis család sarja. Tőle nem volt gyermeke.

7 Ezek szerint kölesei Kende Miklós elhunyta után, a Hármaskönyvben szabályozott örökösödési rend értelmében az örökség igényjogosultjai az első házasságból született két árva, Zsófia és Anna, akik egyenlő részben osztoznak az atyai örökségen, valamint a gyermektelen özvegy, aki az osztálylevében említett „iure dotis" jogán, az örökségből az őt illető „dos", azaz házassági jutalomra volt jogosult. Ennek megfelelően az osztálylevélben Kornis Zsófia az özvegységére utaló relicta minősítés mellett, mint dotalista, azaz gyermektelen özvegy is szerepel.

8 Az osztálylevél szövegéből az derül ki, hogy az elhunyt kölesei Kende Miklós két árvájának édesanyja már korábban elhalálozott, ezért legközelebbi fitestvérként kölesei Kende Tamást illette az árvák feletti törvényes gyámság. Ő viszont már előzetesen megegyezett a gyermekek tartásáról /gondviseléséről és az őket illető javak elosztásáról Kornis Zsófiával, a gyermektelenül megözvegyült második feleséggel, az árvák mostohaanyjával. Ezzel a felek elkerülték az osztályok alkalmával felmerülő szokásos ellentéteket, ellentmondásokat, következésképpen a vármegyei hites kiküldöttekre csupán az osztály jóváhagyása és hitelesítése hárult. Ugyanakkor tartalmilag az osztálylevél csak az ingatlanok és lábas jószágok számbavételére szorítkozik, az „ingó-bingó marhákat", lakberendezési tárgyakat, öltözeteket, ékszereket, más osztálylevelektől eltérően, nem leltározták. Ez történt az Újlaky Mihály által lajstrom/regesztrum szerint az árváknak átadott anyai örökség esetében is, pedig ebben „arany, ezüst és egyéb asszoni állat öltöző marhák" is voltak Ezeket, az osztály levél szavaival: „Kende Tamás kezénél hattuk, hogy az árváknak megtarcsa" Feltehetően ez az írásba foglalt kimutatás/leltár indokolta azt, hogy az anyai örökséget ne sorolják fel tételesen az osztálylevélben. De mert ezt a lajstromot/regesztrumot 4 Vö. EMBER Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Bp., 1946. 533. 5 NAGY Iván: Magyarország családai, czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. VI. Pest, 1860. 185. 6 Uo. XI. 393. 7 A göncruszkai Kornis család anyakönyve (1446-1917). összeáll. VERESS Endre. Bp., 1917. 133. 8 A gyermektelen, másként jószágban ülő özvegyet asszonytartás illette meg élete végéig, illetve mindaddig, amíg máshoz férjhez ment, függetlenül attól, hogy ő lett mostohagyermekei gyámja vagy sem. Vö. BARTAL, Antonius: Glossarium medaie et infimae latinitatis regni Hungáriáé. Bp., 1901. 231.