Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Köszöntő sorok - Margócsy József: Ibránytól Ibrányig Nagy Ferenc pályájának állomásai

IBRÁNYTÓL IBRÁNYIG Nagy Ferenc pályájának állomásai Először a nyíregyházi Vasvári Pál gimnáziumban találkoztunk. Szeretett olvasni és általában a többi tárgyból sem voltak különös nehézségei. Az érettségi után nem láttuk egymást. Egy év múlva, 1963-ban a nem sokkal előbb megindult Pedagógiai Főiskolán találkoztunk újra: mindketten „tanuló vezetők" voltunk, tanárként és hallgatóként. Magyar szakos lévén a gyorsan fejlődő könyvtárunk segítette öt a régebb és újabb irodalom alapos megismerésében. Megértője volt annak a törekvésemnek, hogy minél többet olvas és élményeit élvezi, a kötelezően előírt olvasmányait jól használhatja fel a vizsgákon a hallgatott előadásokra is emlékezve. Évek múltak el, hogy nem hallottam róla; annál jobban sikerült egy váratlan alkalom az egyik népfrontos bizottság látogatásakor - éppenséggel Ibrányban, ahol már középiskolai tanárként működött. Feltűnt, hogy a községháza lépcsőházában, termeiben bekeretezett kézirat-másolatokat láthatunk, amelyek Ibrány történelmi múltjáról felkutatott fontos eseményeket örökítenek meg. Ezekből némi - szemmagasságban lévő - magyarázattal mindenki megismerhette Ibrány múltjának egy-egy érdekességét. Érdeklődésemre elmondták, hogy működik itt egy fiatal tanár, aki nemcsak a szokásos dekorációul használja az olvasható dokumentumokat. Azt is elmondták, hogy már egy kisebb helyiségben rendezi a felgyűlt múzeumi tárgyakat, ennek is ő a berendezője, folyamatos fejlesztője, gyarapítója. A közbeeső érettségi találkozón szerényen elhallgatta szülőföldi eredményeit, sikereit. Pedig már az egyetemi középiskolai tanár-oklevél mellé a doktorátus elnyerését is felmutathatta. Egy idő múlva egy népfrontos bizottsággal a nyíregyházi kulturális intézményekben jártunk, így kerültünk el a városi-megyei művelődési központba, a Lánchíd-külsejű Váci Mihályról elnevezett impozáns épületbe. Amikor odaérkeztünk kitűnt, hogy Nagy Ferenc az igazgatója ennek a nagy személyzetű kulturális egységnek. Máris tele volt új tervekkel arra vonatkzóan, hogy miképpen igyekeznek majd minél jobban kihasználni a központban létesült művelődési házat. Nemcsak a helyiségek hasznosítása terén, hanem hogy az egyszerűbb építési munkákkal miképpen és mennyire lehet hasznosabban is birtokba venni a Házat. Közben ennek a kis bizottságnak beszámolt arról, hogy merre járt, miket látott az országban és hogy tudja hatékonyan felhasználni a nagy személyzetet a legcélszerűbben: ehhez mit látott, kinek a berendezési elveit tanulmányozta meggyőző eredménnyel. Vagyis: most ezzel kapcsolatban kellett és lehetett tanulnia és előbbre lépnie. Az UNESCO által meghirdetett életfogytig való folyamatos önképzés szükségét érezve - amelyik pontosan kifejeződik a régi közmondásban, hogy a jó pap is holtig