Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

II. Várostörténeti tanulmányok - Kiss András: 18. századi erdélyi utak a szabad királyi város státus felé

ehhez hozzáfűzte: „Alkalmatossága kegyelmeteknek soha jobb nem volt mint most vagyon és ha mi újabb hasznos dolgot feltalálhat uram kegyelmetek, most obtineálhatná. "

17 Szeptember 25-én még erélyesebben sürgeti a várost: „Nem kevéssé csudálkozom rajta, hogy kegyelmetek az privilégiumokat még eddig fel nem küldte, valaki lészen az oka, de bizony Istentűi is ítíletet vészen magára Uly jó alkalmatosságot most elmúlatni...." hiszen ,JDésnek, Széknek, Colosnak, Vízaknának mindennemű privilégiumokat már őfelsége confirmálta. "

18 A város, ha a Bécsben szorgoskodó kolozsváriaknak úgy is tűnik, nem tétlenkedett ezalatt. Számba vette kiváltságleveleit, azokról jegyzéket készíttetett, és végül a kolozsmonostori konvent 69 tételbe csoportosítva elkészítette a város legfontosabb kiváltságleveleinek hiteles kivonatát a következő címmel: „Extr

actus summarius privilegiorum civitatis Colosvariensis".

19 A kolozsváriak leveleiben a városnak felrótt késedelmesség feltehetően annak is tulajdonítható, hogy - ismerve az említett városok és Kolozsvár város kiváltságlevelei nagyságrendje közti arányt - ez utóbbi esetében összehasonlíthatatlanul nagyobb számú kiváltságlevelet kellett előkészíteni és kivonatolni, ami mindenképpen sok időt vett igénybe. A hiteles bizonyíték birtokában 1696. október 15-én végre elindult a hivatalos kolozsvári küldöttség Bécsbe,

20 és a konventi hitelesített privilégiumi kivonatokra hivatkozva, 13 évi halogatás után helyezte végre vissza 1709-ben I. József Kolozsvárt a régi szabad királyi város jogállásába.

21 Az 1709. augusztus 10-i, a várost régi szabadságaiba visszahelyező kiváltságlevél elismeri, hogy Várad eleste után Kolozsvár jogállását illetően „némi erőszak követtetett el," és méltánytalan helyzete Várad visszavétele után is fennmaradt. Ez részben Bánffy György gubernátor ellenállásának, részben a közbejött mozgalmaknak tulajdonítható, bár I. Lipót már 1704ben elhatározta Kolozsvár sérelmeinek orvoslását.

22 A kiváltságlevél kibocsátásával azonban Kolozsvár fáradozásait, törekvéseit, amelyeknek részesei voltak mind polgárai, elöljárói, támogatói, végre siker koronázta. A 13 évig tartó késlekedés részletes okait az említetteken kívül nem ismerjük, de bizonyára a hatalom részéről közrejátszottak politikai okok is. Sajnos, a kor meggyérült kolozsvári forrásaiból, főleg számadáskönyveinek hiánya miatt nem tudjuk, mennyibe került a városnak ez a „jogorvoslat. " De a város végre visszanyerte szabad királyi város státusát, az új történelmi helyzetben azonban ez már nem volt azonos azzal, amit a fejedelemség korában jelentett. Szamosújvár Az örmények, akik a 17. században Szalárdi Siralmas krónikájában hitvány falunak nevezett Gerla településből

23 megalapították önálló városukat: Szamosújvárt (Armenopolis, Armenierstadt, Örmény város). Püspökük vezetésével Apafi Mihály uralkodása idején, nyugodalmasabb otthont keresve maguknak, az örmények 1672-ben jelentek meg Erdélyben.

24 Moldvából érkeztek, számos család (ragadvány)neve is ezt tükrözi. A fejedelemségben hagyományos tolerancia nem szabott korlátokat a más nyelvet beszélő, más hitet valló és saját hagyományaik szerint élő örményeknek. Sőt, Apafi Mihály, a pénzügyi nehézségekkel küzdő fejedelem 17 Uo. 14. 1. sz. 18 Uo. 14. n. sz. 19 Uo. 24. sz. és A privilégiumok indexe 1696-ból. Vö. KISS, 1957. 427^128. 20 JAKAB, 1888/c. 23. 21 Uo. 166-169. 22 Uo. 88-90. 23 SZALÁRDI, 1980. 385. 24 BÍRÓ, 1944.; A város részletes történetét lásd SZONGOTT, 1901.