Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

I. 17–18. századi források - Sípos Ferenc: Szabolcs, Szatmár és Bereg vármegye a 18. század elején. Forrásközlés.

38. Szatmár, 1703. május 30. A szatmári jezsuita házfőnök levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye főispánjához: Löwenburg ezredes, szatmári várparancsnok igen neheztel Szatmár vármegyére, mert nem üldözi a tolvajokat, halogatja jobbágyok küldését a vár felújítására Jelzet: A Károlyi család nemzetségi levéltárában (MOL) ma már nem található. Kiadva: KÁROLYI, 1882-1897. 5. köt. 7-9. Illustrissime domine Baro, domine ac patroné mihi colendissime!

151 Az Nagyságod levelét böcsülettel vöttem, és continentiáját [tartalmát] értvén Commendans [várparancsnok] urammal szóllottam és valamennyire megcsillapítottam. Való dolog az, hogy igen neheztelt a nemes vármegyére. 1-mo, hogy nem a maga jurisdictiója [jogszolgáltatása] alatt levő segítségre és vitézekre, hanem idegenekre mutat. 2-do, hogy semmi hostilitást [ellenségeskedést] vagy ellenkezést nem mutat az tolvajok ellen. 3-tio, hogy mind a palánkfáknak

152 hordását, mind az gyalogszereseket napról-napra halasztja. És ezekre nézve azt mondotta magamnak is privatim [magánemberként], hogy egyebet nem ítélhet, hanem csak azt, hogy maholnap a nemes vármegye is gyanóságban lészen, mintha ugyan egyet értene azon ő Felsége ellenségivel. Én die 28 [28-án], midőn egy kis conferentiát tartott volna a nemes vármegye itten Szatthmárt, ezen Commendans uramnak opinióját [vélekedését] nyilván megmondottam, kértem is Gálfy uramat, hogy Nagyságodnak ezen opiniót megírja. De die 29, midőn Commendans uram itten Szatthmárt residentiánkban volna, és viceispán uraimék Soós urammal együtt ide érkeztének volna, ezeket és többet mondott, mellyekről nem kétlem, hogy viceispány uram tudósította Nagyságodat. Az Nagyságod levelire azt mondja, hogy felelt, de az elsőre hogy nem felelt, okát adta azon leveliben. Én azonban amiben tudok, mint a nemes vármegyének, mint Nagyságodnak szolgálni el nem mulatom, sőt nagy gratiának fogom tartani, ha arra való leszek. Minemű levelet írt Esze Tamás Domahidy László uramnak,

153 tudom, Nagyságodnak in paribus [másolatban] eddig megadták; Commendans uram kezében vagyon az originális. Ami pediglen a lengyelországi barátnak elhozását

154 illeti, tudom, hogy Gálfy uram megírta, abban nem avatja magát Commendans uram ő Nagysága, mert generális uramat illeti. Itten Szatthmárt nagy égés vala die 29 Maii 11 és 12 óra között éjjel, a császár csűre és vendégfogadó háza 13 házzal megégtenek. Komlósi uram itthon nem lévén, hanem a tolvajok után, mindenét elvesztette, és porrá égett valami jószága itt házánál volt. Magam sem tudok mit mívelni hetven hordó boraimmal Keresztúrott,

155 tartván valami zűr-zavartúl; Tokajba vitetem, ne talám mindenestül kódussá legyünk, mert Isten után ebben volt minden jövedelmünknek reménsége. Ha az Nagyságod úri ajánlása szerént szolgabíró uraimék nem késtek volna annyira, talám már itten, Szatthmárt volnának, és a nemes vármegyének is használhattam volna annak ideiben ezen borokkal. 151 Méltóságos Báró Úr, igen nagyra becsült uram és pártfogóm! 1

52 a vár megerősítésére szolgáló fáknak 153 Lásd 36. sz. forrás. 154 Károlyi, hogy elterelje magáról a gyanút, tanúként akarta kihallgattatni a gyógyítással foglalkozó szerzetest, mert őhozzá küldte emberét anyósa, hogy beteg unokáját gyógyíttassa, s nem Rákóczihoz! (Lásd 39. sz. forrás.) 155 (Tisza-)Keresztúr falu Bereg vármegyében, Tiszaújlak közelében. FÉNYES, 1851. 2. köt. 210.