Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

I. 17–18. századi források - Sípos Ferenc: Szabolcs, Szatmár és Bereg vármegye a 18. század elején. Forrásközlés.

fegyvert találnak, azt elviszik, már az lóra is reá kaptának; úgy hiszem, continuálni [folytatni] fogják, azután meg az marhát. Én correspondenter [levelezésben] lévén az több vármegyékkel 21. kellett volna rajtok menni, azonban ezt meghallván mind az vármegyék, mind az német, ki Szathmárrúl ki volt, beszállott és szélyel oszlott, ki hova volt rendelve, hanem még maga én vármegyémnek egy része vagyon vigyázásban az Szamosközön, az Tisza felől, de az bizony meg nem gátolja őket. Istennek hála, még az én vármegyémben nincsenek, de Bereget, Ugocsát ellepte, azaz az föld népét jobbára magához hódította. Itten is úgy látom, mindenütt úgy várja az szegénség, mint az Messiást. Tovább is mi recurrál [jön], kötelességem szerint Kegyelmednek udvarolni fogok. Magam anyámaszszonnyal, feleségemmel

112 (kik Kegyelmedet alázatoson köszöntik) itten vagyok egynéhány katonával és talpassal. Ha ugyan valami lesz, mint subsistáljak [maradhatok meg], s hol, meg nem foghatom, resistálni [ellenállni] penig, ha ugyan való lészen, ezen az földön hogy lehessen, nem tudom, mert az föld népe az igát elunta, az nem resistál, az köznemesség elportiózta [adóba befizette] mindenét, fegyvertelen, az jova penig ki egy felé, ki más felé elvonta magát, jószágát félti, had nincsen, s ha volna is, az német annak semmit sem teszen, csak az lakosokat pusztítja. Ezzel Kegyelmed úri grátiájába [kegyébe] ajánlván magamot maradok Kegyelmednek köteles szolgája, sógora: Károlyi Sándor m. k. Károly, die 25. Maii 1703. 30. Szatmár, 1703. május 25. A szatmári várparancsnok levele Szabolcs vármegyéhez: a kóborló rablók magukat csapatokban mutatják, zászlókat bontanak ki, Rákóczi és Bercsényi hamis nyílt parancsát mutatják fel; aligha bízhatnak Rákóczi segítségében, hisz ő egy lengyelországi kolostorban vonta meg magát; a zavargók üldözésére biztatja a vármegyét Jelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 4. No. 58. 1703. (latin) Méltóságos, Főtisztelendő, Nagytiszteletü, Tekintetes és Nagyságos, Nemes és Nemzetes Urak, stb. urak! Az ide-oda kóborlók, így egész eddig rablóknak tartottak folyamatos jelenlétét és növekedését, nem kétlem, másfelé bizony szerfölött ismerik, akik azonban már olyannyira helytelenül viselkednek, hogy még elképzelni sem illő: magukat csapatokban mutatják, zászlókat bontanak ki, valamint Rákóczi és Bercsényi hamis nyílt levelét

113 mutatva fel, annak ürügyén városi és falusi lakosokat a kiváltságolás és a kilátásba helyezett szabadságolás reményében kivonják az adóösszeírások alól, több szokatlan eljárást hajtanak végre, ami nyilvánvalóan minden alapot nélkülöz és az igazságtól teljesen idegen; főként mennyiben bízhatnak Rákóczi segítségében, aki Lengyelországban rejtőzködik s egy kolostor

114 lakói között a legszegényebben, szerencsétlenül él s emiatt azokat a legkisebb mértékben sem tudja megsegíteni, vagy az adófizetés kötelezettsége alól részükre könnyítést nyújtani, s minden terve mögé helyezi azt, hogy katonai hatalmát ilyen rövid idő alatt kiterjessze. 112 Károlyi anyósa Koháry Judit, felesége pedig Barkóczy Krisztina volt. HECKENAST, 2005. 220. 113 Rákóczi és Bercsényi Lengyelországból küldött pátense nem volt hamisítvány! 114 Rákóczi nem kolostorban lakott, hanem Brezán várában egy lengyel főúri család vendégeként, hadmérnöknek álcázva magát.