Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

I. 17–18. századi források - Sípos Ferenc: Szabolcs, Szatmár és Bereg vármegye a 18. század elején. Forrásközlés.

parasztok élére álljon,

13 de azért - biztos, ami biztos - élelemmel tölteti fel Szatmár és Huszt raktárait, a szatmári helyőrségnek pedig elrendeli: „minden fegyver úgy legyen előkészítve, hogy ha azok a selymák átlépnék a Tiszát, és valami kirobbanna, minden a helyén álljon. " (27. sz. forrás) A forrongó közhangulat csillapításán fáradozik az ország nádora, Eszterházy Pál: április végén körlevelet fogalmaz meg a vármegyékhez, tárgyalásokkal kecsegtet, könnyítéseket ígér és pénzt kér a követek költségeire! (19. sz. forrás) Talán maga is érzi a helyzet paradox voltát (az anyagi terhek mérséklésére indított, bizonytalan kimenetelű akcióhoz portánként egy forintot kell beszedniük a vármegyéknek), ezért késlekedik az irat elküldésével. A nádor levele - a külső rájegyzés szerint - csak június 16-án érkezett Kallóba, s július 5-én hirdették ki! Ekkor már Rákóczi magyar földön táborozik. A kocka el van vetve... Bécsben, az udvarnál májusban még nem érzékelik a veszélyt: Magyarországról az utolsó katonai egységet, a Montecuccoli-vértesezredet is külföldre vezénylik - már csak a várakban van császári haderő! -, parancsnokuk az indulás napját május 24-re tűzi ki: Debrecenből (Balmaz-)Újvároson, (Tisza-)Csegén át Buda felé haladnak. (24., 35. sz. forrás) Löwenburg ezredesnek, szatmári várparancsnoknak, s fölöttesének, Nigrelli táborszernagynak, felső-magyarországi főkapitánynak immáron nincs más lehetősége: nemesi felkelőket kell csatasorba állítani a kurucok ellen. Löwenburg mindhárom vármegyét fegyverbe szólítaná, a felső-magyarországi főkapitány azonban úgy rendelkezik, hogy Szabolcsban (netán megbízhatatlannak tartja a vármegyét?!) nincs szükség nemesi felkelés elrendelésére. (31. sz. forrás) Csáky István, Bereg vármegye főispánja - Löwenburg nyomására - hirdet ugyan nemesi felkelést a rebellisek ellen, (26. sz. forrás) ám ő távolról szemléli az eseményeket, Aranyosmeggyesen (Szatmár vármegye) húzza meg magát. A helyszínen tartózkodó alispán, Orosz György viszont május 28-án már kilátástalannak ítéli a helyzetet: „Amikor ezek kevesebben voltának, s erdőkön lappangattak, mind az nemes vármegye részirűl, úgy az szakmári németek, lovasok persequálták /üldözték], de soha az erdőkön rá nem akadtak, s ki nem vehették, hogy pediglen insperate Hlyen numerusra accrescált^ az parasztság, insertina conspiratiója [összesküvésre való hajlama] hoszta, kit is edgy-két hét alatt nem suprimálhatnak [tartóztathatnak fel], nagy numerusra fog accrescálni, már mink ennek nem resistálhatunk [állhatunk ellen], mivel már magunk javaibúi is ők parancsolnak, s nagyobb része vármegyénknek övék, mivel az falukon csak kevés ember akatt, aki oda nem állott. ... Én, Méltóságos Gróf Uram, negyed napnál tovább nem voltam künn a vármegyébűl, mindenkor benn voltam, de az kinek a föld népe kedvez, azoknak ember keveset árthat, mivel az parasztság járván az erdőköt, mondgyák, hogy reá akadtanak, még sem mondották meg. Az nemesség mind dissipáltatott [szétszóratott], megírtam Nagyságodnak, itten négyen vagyunk, ez igen kurta tábor. " (34. sz. forrás) Szavaival egybecseng a Szatmár vármegyei főispán, Károlyi Sándor pár nappal korábbi (május 25.) helyzetértékelése: „Istennek hála, még az én vármegyémben nincsenek, de Bereget, Ugocsát ellepte, azaz az föld népét jobbára magához hódította. Itten is úgy látom, mindenütt úgy várja az szegénség, mint az Messiást. ... Magam ... itten vagyok egynéhány katonával és talpassal?

5 Ha ugyan valami lesz, mint subsistáljak [maradhatok meg], s hol, meg 3 Löwenburg ezredes szerint Rákóczi Lengyelországban egy kolostorban rejtőzködik, szegényen él, a brezáni nyílt levél pedig hamisítvány. Lásd 30. sz. forrás. 4 váratlanul ilyen számra emelkedett 5 lovassal és gyalogossal