Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

I. 17–18. századi források - Sípos Ferenc: Szabolcs, Szatmár és Bereg vármegye a 18. század elején. Forrásközlés.

konfliktus: a spanyol király

6 örökségét a Napkirály és a német-római császár is meg akarta szerezni. Az új háború anyagi terhe és a „véradó" (I. Lipót 1702. október 7-én három gyalogezred felállítását rendelte el Magyarországon)

7 végső elkeseredettséget szült. A közölt források a forrongó Magyarország képét vetítik elénk: összeesküvés, letartóztatások, katonaszökevények, vérdíj II. Rákóczi Ferenc fejére, távoli hadszínterekre hurcolt magyar fiatalok, kóborlók, tolvajok, rablók, kurucok, nyílt levél és zászlók Lengyelországból Istennel a hazáért és a szabadságért!... A három vármegye megmaradt iratai - mint cseppben a tenger - a hajdani magyar valóságot mutatják. Rákóczi és társai letartóztatásáról, külföldre hurcolásáról

8 e tájon csak kevesek tudtak. Az uralkodó nem tartotta szükségesnek értesíteni a vármegyéket. Az események távol zajlottak. Ha netán viszonylag sokan is láthatták a Bécsújhely felé tartó menetet, minden bizonnyal jobbnak vélték hallgatni, esetleg csak bizalmas körben beszéltek róla, de levélre nem bízták a véleményüket, nehogy belekeveredjenek... Károlyi Sándort, Szatmár vármegye főispánját rokona, Klobusiczky Ferenc királyi személynök magánlevélben (/. sz. forrás) értesítette Rákóczi és Szirmay elfogásáról. Ő is óvatos volt, az írnoknak diktált sorok után saját kezűleg írta le a bizalmasnak szánt információkat. A letartóztatások csak annyit jeleztek, hogy az elégedetlenség már elérte a főurakat, nemeseket is, valami készült... A részletekről - hogy az összeesküvők francia segítséggel Lengyelországban akartak hadat toborozni Lipót uralmának megdöntésére - csak a beavatottak tudtak és (Longueval árulása folytán) néhányan a bécsi udvarnál. Rákóczi szökése után azonban kénytelen volt az uralkodó felhagyni a további hallgatással: két ízben is rendeletet küldött a vármegyéknek. (5. és 6. sz. forrás) így immár mindenütt értesültek arról, hogy a felségárulással és felkelés szervezésével vádolt főúrnak sikerült elkerülnie a vérpadot. A Szepesi Kamara elnökének átiratából pedig nyilvánvalóvá vált: Rákóczi birtokait elkobozták. (7. sz. forrás) Az összeesküvés még csak néhány főúr és nemes elégedetlenségét jelezte, a katonaszökevényekről, tolvajokról, rablókról, felkelőkről, kurucokról szóló mind gyakoribb hírek már azonban az általános kiábrándultságra, kiútkeresésre utaltak! Az Ebergényi-lovasezredből például 1701 őszén ötszázan szöktek meg: félő volt, hogy a még török kézen lévő Temesvárra távoznak, s kapcsolatba próbálnak lépni a Portánál menedékre lelt Thököly Imrével, a korábbi nemzeti ellenállás vezérével! A tiszántúli vármegyéknek ebben az ügyben nemcsak az ezred egyik főtisztje írt, a felső-magyarországi főkapitány és maga az uralkodó is azonnali intézkedéseket sürgetett. (2., 3. és 4. sz. forrás) Az ötszáz szökevényt nem tudták elfogni, jó egy évvel később megpróbálták a katonasághoz visszacsalogatni őket. (10. és 11. sz. forrás) A nagy tapasztalatokkal rendelkező Károlyi Sándor

9 érzi a közeledő veszélyt, próbálja megelőzni a bajt: 1702 kora nyarán - felfigyelve a spanyol örökösödési háború miatt 6 II. Károly 1700. november elsején halt meg, ő volt az utolsó sarja a Habsburg-ház spanyol ágának. Végrendeletében Anjou Fülöpöt, XIV. Lajos unokáját tette örökösévé. I. Lipót azonban nem ismerte el Fülöpöt. A spanyol örökösödési háború kitörésére lásd PILLIAS, 1939. 14, 19, 20, 48^19, KÖPECZI, 1966. 20, 23. és GONDA NIEDERHAUSER, 1977. 97-99. 7 A gyalogezredek „ mindegyike tíz századból és egy-egy század kétszáz főből álljon, ily módon együttesen legalább kétezer főnyi állományból, beleértve a magasabb parancsnokság személyi állományát is, annak tiszti karát... " A toborzással kapcsolatos, vármegyéknek kiadott rendeleteket lásd SÍPOS, 2001. 260-21 A. 8 A foglyokat Eperjes-Kassa-Szerencs-Miskolc-Eger-Buda-Györ-Magyaróvár-Bécsújhely útvonalon vitték külföldre. RÁKÓCZI, 1979. 131-135, LUKINICH, 1935. 39-41. 9 Károlyi 1687 óta Szatmár vármegye főispánja volt. HECKENAST, 2005. 220.