Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Írások a Károlyiakról - Fazekas Rózsa: Károlyi György és Nagykároly

mert a környülmények úgy megváltoztak, hogy alig lesz többé kedves, sem állandó mulatósom itt. A fő okát ezen megváltozott ideámnak főképp az emberek okozzák, kik ezen vidéket lakják". 22 A Nagykárolytól való eltávolodás tehát az 1830-as évek elejére tehető, és legfőbb okát a szatmári nemesség fentebb részletezett magatartásában jelölte meg. De más körülmé­nyek is befolyásolták döntését. Ifjúkorát Pesten töltötte, nagykorúvá válása után pedig bejár­ta Európát, és megismerte a csak nagyobb városokban fellelhető szórakozási lehetőségeket, kulturális intézményeket, hozzászokott az arisztokrata társasági életformához, aminek üressé­ge időnként bántotta ugyan, de ha hosszabb ideig nélkülöznie kellett, akkor hiányzott neki. Testvérei is távol éltek Nagykárolytól: István, ha itthon volt, Foton, Lajos Bécsben, legkedve­sebb húga, Jozefa Csunyban, Pozsony közelében. A közelben Wesselényi Miklóson kívül egyetlen barátja sem lakott. Mivel az ország valódi központja egyre inkább Pest lett, minden kezdeményezés, minden új intézmény ott alakította ki székhelyét, ezért a közéletben részt vál­laló embert egyre gyakrabban szólította kötelessége oda. A korabeli útviszonyok miatt pedig Nagykároly nagyon messze volt Pesttől, hát még Pozsonytól, Bécstől. Házassága 1836-ban már csak véglegessé tette a Nagykárolytól mint gyakori tartózkodási helytől való elszakadást. Felesége, Zichy Karolina az ország leggazdagabb családjainak egyikéből származott az ország nyugati határának közeléből. így az ő révén is a nyugat-magyarországi kapcsolatai bővültek, erősödtek. Hozzájárult Nagykároly háttérbe szorulásához az is, hogy a főispáni tisztséget 1803 és 1848 között nem a Károlyiak töltötték be. 1803-ban Károlyi József halálakor fiai még kisko­rúak voltak, de 1829-ben báró Vécsey Miklós halála után lehetősége lett volna az uralkodó­nak visszahelyezni a Károlyi fivérek egyikét Szatmár vármegye élére. A fiatal Károlyi grófok azonban 1825-ben támogatták Széchenyi kezdeményezését a Magyar Tudós Társaság létreho­zására, ott találjuk őket a pesti kaszinó alapítói között, és lelkes hívei voltak a lóversenyzés magyarországi meghonosításának is. Az udvar számára gyanús, izgága társasághoz tartoztak. De később, 1845-ben sem őket nevezte ki az uralkodó a megye élére. Pedig ekkor Károlyi La­jos már az újkonzervatívokhoz állt közel, Károlyi György pedig a mérsékelt, óvatos politikát folytató liberálisokhoz tartozott. A család számára oly fontos tisztséget azonban csak 1848-ban kapta meg Károlyi György, de megbízatása nem tarthatott sokáig, az abszolutizmus idején pedig a vármegyei önkormányzatok tevékenysége szünetelt. így a főispáni tisztségből fakadó kötelezettségek sem kötötték György grófot Nagykárolyhoz. Állandó otthonát az 1831 -ben megvásárolt, és a kor legmodernebb, legreprezentatívabb pa­lotájává alakított pesti Egyetem utcai házban rendezte be. Legkedvesebb nyári tartózkodási helye pedig Csurgó lett. „Meglehet, hogy az újság és a birtok bája az oka, de megvallom, hogy ezen csendes helyet szeretem, és ha valaha megtelepedem, bizonyosan sokat leszek itt. " 23 Ezt 1835-ben, röviddel azután írta, hogy új birtokával közelebbről megismerkedett. Megérzését igazolja évtizedekkel későbbi vallomása: „ itt legszebb nekem a természet; itt az első s utolsó fű, fa, virág, épület, állat, minden, amit a szem lát, az én teremtményem; még a nép is az én szárnyaim alatt növekedett már: azért szeretem oly véghetetlenül a helyet". 24 Az 1830-as évek elejétől Károlyi György Nagykárolyban hosszabb ideig csak 1845-ben tartózkodott, amikor elhozta feleségét is, hogy megmutassa neki a Szatmár megyei birtokokat. Ez nem azt jelentette, hogy nem törődött a gazdasággal, de irányítását megbízható, jól képzett jószágigazgatójára, Flekl Károlyra és gazdatisztjeire bízta, akikkel állandó levelezésben állt. 22 Uo. 251. 23 Uo. 265. 24 GALGÓCZY, 1883. 16.

Next

/
Thumbnails
Contents