Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa családról (Kutatási beszámoló)

egyetlen forrást, amit sikerült felfedeznünk, ma már eredetiben nem olvashatjuk, mivel az Eperjesi Tábla anyaga jórészt megsemmisült.

3 Lényegében a Jósa család leszármazása az 1583. szeptember 27-én keltezett nemességszerzéstől válik biztossá, onnan egyenes ágon le lehet vezetni a családfát egészen a jelen korig. Forrásokban sem szűkölködtünk a 17. század 30-as, 40-es éveitől kezdve, sikerült több e századbeli családtagot alaposabban megismernünk, személyiségüket, tetteiket feltárnunk. A család történetében felfedezhetünk egy olyan korszakot (100-150 évet), amelyet joggal a família virágkorának is nevezhetünk. Jósa Mihály kallói kapitánysága volt az első lépés az ismertség, az elismertség felé, olyannyira, hogy egyik fia (Miklós) alispánságig vitte, és egy neves főúri családba nősült be. A Nyáry családdal való rokonság aztán meghozta a birtokok jelentősebb növekedését is, amivel természetesen rangbéli emelkedés is járt. Jósa Mihály kallói kapitánynak volt egy másik fia is, István. A 17. századi források kutatásakor nagy fejtörést okozott, hogy a sok Jósa családnevű személy között volt egy, sokszor csak Jósa Páterként vagy Páter Jósaként nevezett személy. Mivel sokáig nem tudtuk beazonosítani, munkánkat hosszú ideig személyazonossága kiderítésének szenteltük. Az országos levéltári, sátoraljaújhelyi, majd végül az egri (Heves megyei) levéltárakban talált feljegyzések alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy Páter Jósa azonos Jósa István tállyai plébánossal, pattai esperessel és egri kanonokkal, aki viszont Jósa Mihály fia, így Jósa Miklós szabolcsi alispán testvére volt!

4 Jósa Miklós korai halála azonban megtörte a család lendületét, fiai (István és Mihály) csak nagykorúságuk után tudták javaikat visszaszerezni, de akkor osztozniuk kellett anyjuknak és második férjének közös utódaival. Ettől függetlenül a Jósa család István ágán lévő két utolsó férfi tagja a 18. században István és Miklós egyenként 500-600 holdnyi birtokot hagyott maga után, amit aztán a lányági örökösök kaptak meg és osztottak fel egymás között. Jósa István lányági örököseit, törekvésüket a birtokok visszaszerzésére, folyamatos harcukat és kutatásukat az újabb javak felderítésére a ránk maradt családülési jegyzőkönyvekből kísérhetjük nyomon. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a lányági örökösök igen jól jártak, sikeres házasságokat kötöttek, mivel ezáltal olyan felmenőkkel dicsekedhettek, amelyre ezelőtt nem volt lehetőségük. Külön fejezetet szenteltünk könyvünkben ennek a kérdésnek, mert úgy gondoljuk, hogy bár a jelenség természetesen nem egyedülálló, de mindenképpen fontos történelmi adatokat szolgáltat a magyar nemesi mentalitáshoz. A németszőgyéni Jósa család a 17. században emelkedett a középnemesi családok sorába. Viszonylagos kisebb kiterjedtsége, és az egyes ágak viszonylag gyorsan történő kihalása miatt munkánkban nagy szerepet kaptak a rokoni szálak megjelenítései. Itt nemcsak a már említett 18-19. századi leányági örökösödésre gondolunk, hanem elsősorban arra, hogyan és milyen szerepet játszottak a Jósak felemelkedésében a szerencsés házasságok. Itt egyértelműen Jósa Miklós és Nyáry Erzsébet frigye a meghatározó, mivel felesége nagy múltú, és ezáltal jelentős családokkal kötött rokoni szálai segítették még több mint 100 évvel később is a rokonokat birtokaik növeléséhez. Sőt, azt kell mondanunk, hogy a Nyáry-frigy volt a meghatározó a Jósa család birtokszerzéseiben, mivel - nagy szerencséjükre - a Nyáry család ezen ágának birtokai Nyáry Zsigmond örökségeként a Petrovay és a Jósa család tulajdonába kerültek. Ezekből a birtokokból éltek lényegében későbbi utódaik, sőt Jósa István lányági örökösei is. Jósa István bátyjától, Mihálytól származtatják magukat a ma élő Jósak. Személyéről kiderítettük, hogy ő volt az, aki a trencsényi csata után átállt az osztrákokhoz, és szép katonai pályát futott be. A Rákóczi-szabadságharc után rövid időre visszatért ugyan Szabolcs megyébe, 3 DARÓCZI Zoltán: Nemesi Évkönyv, 1923. 82. 4 Jósa Istvánról, akárcsak Jósa Miklósról könyvünkben külön fejezet szól.