Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)
III. Családtörténeti tanulmányok - Pokreis Hildegarda: A Kuffner család szerepe Diószeg és környéke iparosodásában
Ezt a Kuffner Károly által kidolgozott, az ipari gyártást a mezőgazdasági termeléssel egybekötő módszert mint kötelező tantárgyat bevezették a mosonmagyaróvári mezőgazdasági főiskolán is. A cukorgyáron kívül az ipartelephez tartozott még az 1912-ben létesített hengeres gőzmalom, napi teljesítőképessége 3 vagon gabona volt. A malmot Kuffner Károly felesége után nevezték el. Kuffner Károly tevékenysége nem csupán csak a gazdasági életre korlátozódott, közéleti munkássága is áldást hozott az egész környékre, munkát és kenyeret adott nemcsak a község, hanem a széles környék lakosságának. A cukorgyárban kezdetben csak 200 munkást alkalmaztak, vezetése alatt azonban az állandó alkalmazottak száma 1000-1200 között mozgott, az idénymunkák alatt ez a szám megkétszereződött. Szinte már megtiszteltésnek számított, ha valaki a gyárban dolgozhatott. A gyári alkalmazottaknak a cukorgyár mellett külön lakótelepet építtetett takaros kertes családi házakkal, ahol a magasabb beosztású tisztviselők laktak. A tisztviselők gyerekei számára magániskolát rendezett be, ahol francia és német nyelvet is oktattak. 1872-ben, amikor a községet árvíz fenyegette, személyesen is bekapcsolódott az életmentésbe, amiért a király elismerő oklevélben részesítette. A Kuffner család szívügyének tekintette a szegény sorsú gyerekek, falusi iskolák, tanítók segélyezését. 1891-ben a magyardiószegi új iskola építését jelentős összeggel segélyezte, a cukorgyár gazdaságaiban éíő cselédek gyerekei számára pedig két iskolát tartott fenn saját költségén: fizette a tanítókat, lakást, fűtőanyagot biztosított. Az iskolák színvonaláról tanúskodik az a tény, hogy a kezdeti évek után már nemcsak a cselédség, hanem a környékbeli falvakban lakók gyermekei is odajártak, holott az ő szüleiknek már tandíjat is kellett fizetniük. A jótékonykodáson (tej- és ruházkodási akciók, cipőadományok, karácsonyi ajándékcsomagok) kívül a család hozzájárult az építészeti emlékek felújításához is, támogatták a hazai amatőr színjátszók csoportját és a környékbeli kulturális előadásokat. Kuffner Károly széles körű közéleti tevékenységet folytatott, aktívan bekapcsolódott több állami szintű szervezet, egyesület és intézmény munkájába is. Mint a Szlovákiai Cukorgyárosok Egyletének az elnöke Pozsonyban, a Csehszlovák Ipari Szövetségnek (Prága) alelnöke, a Cukorgyárosok Központi Egyletének (Prága) alelnöke, a Nagybirtokosok és Bérlők Mezőgazdasági Egyletének helyettes elnöke, a Pozsonyi Börze alelnöke, a Galántai Hitelbank elnöke, a Budapesti Sörgyár közigazgatási tanácsadója hatékonyan befolyásolta legfelsőbb szinten is az ipari termelés és a mezőgazdaság körül felmerülő problémákat. Munkásságának elismeréséül 1896-ban nemesi rangot kapott, a „de Diószegh" előnévvel, és 1904. december 4-én megkapta a bárói címet is. A családi címer tervét a királyi címerfestő, Krahl Ernő készítette, és 1905. május 3-án hagyta jóvá a magyar királyi belügyminiszter. 1909-ben újabb megtiszteltetés érte. A párizsi világkiállításon való részvételéért - ahol az egész Magyarországot képviselte -, királyi elismerésként arany érdemkeresztet kapott. A király nevében a kitüntetést Széli Kálmán miniszterelnök adta át. Kuffner Károly 37 éves korában nősült, választottja, Maria Franciska de Firmian bárónő volt, aki az olaszországi Corona Mezzé városból származott. A család határozott ellenzése dacára is (tekintettel a bárónő keresztény hitvallására) a fiatalok Bécsben kötöttek házasságot, a vőlegény feltételezhetően ekkor tért át keresztény hitre. A házasság megnyitotta előtte a legmagasabb körökbe is az utat, amit ki is használt. A családi hagyományok szerint a jól kiépített ipartelepet az egyetlen fiú, Raoul őrölte. A sokoldalúan művelt, világot látott fiatalember azonban inkább intellektuális beállítottságú volt. Második felesége, a hírneves lengyel festőnő, Tamara de Lempická hatására alig hét évvel apja halála után eladta a családi birtokot és külföldre költözött.