Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Mónus Imre: A kállói Simonyi óbester

júliusában igen látványos hadijátékot rendezett. A wagrami csata 10 éves évfordulóján eljátszották a Thaya folyó hídjának megvédését, majd felgyújtását. A korhű állapot megteremtéséhez, hídépítéshez, a csata lefolyásához olyan hatalmas építkezés, hadviselet kellett, hogy ahhoz foghatót még Debrecen lakossága sohasem látott.

7 Szeptemberben nagyszabású zászlóavatási ünnepséget rendezett, és rendszeresesek voltak a különböző látványos és szórakoztató ünnepségek a Nagyerdőn. Házasságot is a debreceni évei alatt kötött: 1822-ben, 51 évesen vette feleségül a 19 éves osztrák Leiner Teréziát. A császártól kapott birtoka az erdélyi Vadászban volt.

8 Öt évi debreceni állomásozás után Simonyit és ezredét 1823 októberében a galíciai Tarnopolba helyezték. Távozását a magisztrátus jegyzőkönyvileg is megörökítette. A város a népszerű huszárezredet megtartotta jó emlékezetében. Simonyi túlfűtöttsége a vezetésben is jelentkezett, úgy tűnik, nem tudta megkülönböztetni a harcteret a gyakorlótértől. 1820 júliusában elrendelte a statáriumot, amely 1822 szeptemberéig tartott. Ez nem volt szabályos, mert nem volt háborús helyzet. A statáriális eljárás során négy szökött huszárt, akik közül kettőt - akik szökés alatt rablást is elkövettek - ki is végeztek. Intézkedéseire a keménység volt jellemző, melyet felettesei súlyos túlkapásnak ítéltek. 1825-ben megindult ellene a büntetőeljárás. 1828-ban létszám feletti állományba helyezték. Simonyi romantikus életének jellemző példája, hogy éppen I. Ferenc császár ítélte várbörtönre, akitől hősiességéért bárói címet, ezredesi rangot és földbirtokot kapott. A bíróság 1830 júniusában megfosztotta Simonyit rangjától, kitüntetéseitől, és kétévi várfogságra ítélte. A büntetést 1831 áprilisában kezdte meg az aradi várbörtönben, ahol egy két szobás lakrészt kapott feleségével és két gyermekével együtt. Ellátást a közelben lévő Vadászról hozták nekik hetente. így a büntetés elviselhetőbb volt. Halálát 1832. augusztus 23-án üszkösödés okozta. A birtokán, Vadászon temették el. 1913-ban exhumálták és a Kerepesi temetőbe szállították. Halála után felesége próbálta férje megítélését jobbra fordítani, de nem sikerült. Felhasznált források SZSZML IV. A. 1. XV. 4. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Szabolcs Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai, 1335-1848. Szabolcs vármegye levéltára Mohács utáni okleveleinek gyűjteménye, 1550-1995. Felhasznált irodalom NAGY, 1857-1865 KUN, 2001. SZABÓ, 1970. Az Óbester ébresztése. Tanulmányok Simonyi Józsefről. Szerk. Kun András. Debrecen, 2001. Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. 1-12. köt. Pest. 1857-1865. Szabó Károly: Simonyi Óbester Debrecenben. Kézirat. Debrecen, 1970. 7 Helye a mai Pálma cukrászda és Vigadó közötti terület volt. 8 Vadász: ma Vanatori, Románia