Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

I. 17–18. századi források - Balogh István: Szabolcs vármegye katonai terhei a 17. század végén (1682–1690)

7. Eperjes, 1688. augusztus 2. Gróf Csáky István felső-magyarországi főkapitány levele Szabolcs vármegyéhez (címzés) Ha máshonnan nem értette volna is, de követjei kegyelmeteknek eddig is fogták referálni, az elmúlt országgyűlésnek vége felé miként fáradoztunk és orvosolni kívántuk együtt kegyelmetek követjével Kegyelmes Koronás Királyunknál és a fölséges udvarnál megnyomorodott hazánknak szükséges oltalmazására fenntartó és eleinktől pogány által keservesen elfoglalt hazánk nagyobb részének redemptiójára [visszaszerzésére] országunkban vitézkedő hadaknak intertentiójokra [tartásokra] szükséges módiumokról [eszközökről] elviselhetőképpen provideálhattunk [intézkedhettünk] volna, melynek ideig való elviselhetőbbképpen ez tizenhárom vármegye annyira terheltessék, hogy ha összevetjük ennek a FelsőMagyarországnak több részeivel, sok esztendöktül fogvást előszámlálhatatlan szorongattatását és mostanában ez közönséges terheknek supportálásának [hordozásának] nagy hiányos mértékét tapasztalhatjuk. Mintha nem ezen országbeliek volnánk, vagy nem egy hazára szükségesre egyenlő hazafiúsággal tartoznánk. Mely akkori megindított esedezésünknek arra nézve, hogy már kiszedettetett volt az tavali portionak elosztott quottája egy jövendőre nyújtott reménységnél egyebet nem consequálhattunk [kaphattunk]. Mely jó reménységnek, ha kívánt végét consequálhassa [megkaphassa], akartuk kegyelmeteknek értésére adnunk, míglen elosztatnának az remélhető portiók, addig nyúlnának continuatiojához [folytatásához], elkezdet esedezésünknek s megtalálván gróf Caraffa generális commissarius [főhadbiztos] urat is (ki ennek a földnek utolsó szükségére jutván sorsát sokaknál jobban tudja), mivel miben segíthetjük, az közönséges szükséget, abban minden úton módon, reménységünk szerint munkálkodni készek vagyunk, kiben kegyelmeteknek kétsége ne legyen. Elvárván kegyelmetektül jó tetszését. In reliquo stb. Kegyelmeteknek maradván. servus obligatissimus [nagyon elkötelezett szolgája] Stephanus Csáky Fasc. 106. No. 47. 1688. 8. Csicsó, 1688. december 7. Gróf Zichy István főispán levele a vármegyéhez a porciókivetés alapjául szolgáló porták kiigazításáról (Címzés, servitiorium meorum stb.) Az tekintetes, nemes vármegyének Halasból [Halász?] 18. mensis praesentis [nov. 18.?] írott becsületes levelét vettem. Kibül értettem, hogy én felölem olly vélekedésben legyen, hogy énnekem személyeknek informatiojából néminemű neheztelésem volna viceispán uram őkegyelme ellen. Én egyébiránt, hogy tudhassa a tekintetes, nemes vármegye, olly természetű vagyok, hogy akire valami neheztelésem vagyon, megszoktam írnya. De, hogy méltóságos palatínus uramtul, ő herczegségétül a tekintetes nemes vármegyére az portáknak connumeratiója [összeírása] végett olly missilis parancsolatot extraháltam [kértem], az melyet az nemes vármegyének megküldöttem, azért cselekedtem, hogy tudván azt, nem lesz az nemes vármegye portiók fizetése nélkül, onnan könnyebb fölvetés lehessen az porták szerént, az melly parancsolatja is palatínus urunknak, őherczegségének, hogy effectusba veszi az nemes vármegye, igen jól cselekszi.