Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Kiss András: Kolozsvár és a Báthoryak: Zsigmond ás Gábor

első Báthory militáns katolicizmusa és rekatolizációs törekvései anélkül, hogy a kettős hűség csorbát szenvedett volna. Ami a Báthory Zsigmond, illetve Gábor és Kolozsvár közötti viszonyt illeti, elöljáróban tudnunk kell, hogy egyikük sem tartozott a következetes városfejlesztő politikát követő uralkodók közé. Ez kitűnik más, ilyen politikát tudatosan folytató uralkodók kiváltság- és adományleveleinek összehasonlító vizsgálatából. Ami pedig Gábort illeti, Szeben elfoglalása azt bizonyítja, hogy a fejedelem nem sokat törődött a városi közösségek évszázados szabadságjogaival. Ez pedig Szeben esetében a szász rendi náció jóvátehetetlen sérelmével is párosult. Uralkodásuk idején Kolozsvár városa fejlődésének, anyagi és szellemi gyarapodásának virágkorát élte. Önálló belső jogalkotási szabadságával élve sikerült a társadalmi viszonyokat, a városi együttélést, saját intézményrendszerét oly módon szabályoznia, hogy ezáltal biztosította a városigazgatás zökkenőmenetességét, polgárainak biztonságát és vagyoni gyarapodását. Ezek azok az évek, amikor a kortársak Kolozsvárt a „kincses" jelzővel illették. Azt, hogy ennek a jelzőnek valós fedezete volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a tizenöt éves háború okozta zaklatottságokat, kíméletlen megsarcoltatásokat a város túlélte, és nyugalmasabb időkben polgárságának volt annyi tartalékja, hogy anyagi és szellemi javait tovább gyarapítsa.

4 Ennek a virágzó korszaknak bizonyítékai a kolozsvári polgárok hagyatékait illető osztálylevelek, végrendeletek, amelyek a jólétükről, élet- és társadalmi, műveltségi színvonalukról tanúskodnak.

5 (A virágzó korszaknak az ország 1657-ben megindult romlása vetett végett, úgyannyira, hogy a 17. század végén a város kiadványait elöljárói már a „romlottKolozsvár" nevében írják alá.)

6 Amikor Báthory István Zsigmondot jelölte az erdélyi trónra jói tudta, hogy erre a méltóságra nem ez az unokaöccse a legalkalmasabb, de a családon belül egyenetlenkedések közepette ezt a megoldást találta a legmegfelelőbbnek.

7 A gyermek Báthory és később a felnőtt fejedelem valóban nem volt alkalmas országvezetésre, ezzel pedig tisztában voltak a Báthory dinasztia tagjai is, ami később egyesek esetében meg is nyilvánult. Ugyanis Báthory Zsigmond alkatilag nem felelt meg azoknak a követelményeknek, amelyek a kis országban elengedhetetlenek voltak. Ingatagsága, állhatatlansága, befolyásolhatósága meggátolták abban, hogy a nagyhatalmi hegemóniáért kiéleződött harcban, a „kétpogány" közé szorult ország érdekében elődeinek politikáját folytatva megtalálja a kivezető utat. Viszont Kolozsvárt illető magatartását vizsgálva úgy látszik, hogy a fejedelem bízott a városban, bár a kolozsvári közösség állhatatos ragaszkodása saját „törvényeihez", belső élete rendjéhez éppen ellentétes volt Báthory Zsigmond jellemvonásaival. Ehhez a bizalomhoz hozzájárult azonban az is, hogy a kolozsvári polgárok esküszövegüknek megfelelően hűségesek voltak fejedelmükhöz. Báthory Zsigmondot illetően ezt be is bizonyították, még az után is, miután nyilvánvalóan kiütköztek rossz tulajdonságai. A város végig hű maradt a Báthory-házból választott fejedelméhez és ezért lakolt életével Kathonai Mihály kolozsvári főbíró is. Őt Mihály vajda azért kínoztatta meg és vétette fejét, mert egyik fő támogatója volt Báthory Zsigmond 1598-beli visszatérésének.

8 A fejedelem megbízott a városban, ezt bizonyítják ottani időzései, pénzügyi kapcsolatai, az, hogy többször hirdetett országgyűlést Kolozsvárra. Egy ilyen országgyűlés alkalmával követte el azt a jogtipró tettét, amelynek emlékét a kolozsvári hagyomány megőrizte. 4 Vö. JAKÓ, 1957. 364-366. 5 Vö. KOVÁCS KISS, 2001.25-59. 6 1698: JAKAB, 1888/a. 438. 7 HORN, 2002. 41^12. 8 JAKAB, 1888/b. 373.