Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Lakatos Sarolta: A Nagykállói Kállayak a 16. század második felében és a 17. században

Chaszar el vette tőlünk hazunkkal egyetembe Nagy Kalló városunkat, mely hazunk helyén Kalló várát építette volt. Sok fáradtságunk és keoltségünk után a mi várossunkat megadta vala, és parancsolta is vala a Szepesi Camarának, hogy nékünk meg adják. Aztán megent elvették, az ösöktül maradt jószágunk adassék meg nékünk. "

38 1605-ben tanúesketést kezdeményeztek, aminek során elhangzott, hogy Vitéz Kiskállai Györgynek és Kállay Lőrincnek is volt tiszttartója Kallóban, Vitéz Györgynek udvarháza, majorsága, Kállay Miklósnak"' pincéje, ahol bort árultak, Miklós"' csináltatta a kallói hidat a jobbágyaival, és sóvámot is vett rajta.

39 1605-ben Szabolcs vármegye támogatásával az országgyűlés elé került a panaszuk: Bocskay István fejedelem elvette tőlük Nagykállót, udvarházukkal, pincéikkel, vámukkal, jobbágyaikkal egyetemben, és az ősöktől maradt jószágukba a hajdúkat ültette: „tulaidon nemes Udvar hazunk heliere Kalló Varat, az erősséget építetek... Miképpen az mi eleinkis, miyis tehetsegünk szerinth, verünk hullasavalis hazánk mellet akarunk szolgálni. De Nemet Vitézek el mentek es pusztán maradót az Varosunk ugi anira hogi sok esztendeigh mi semmi hasznát nem vehettük. Az uthan az Tatar ki iövesekor megh nem maradhatván, ki iminet, ki amonat esmet uyonan megh szallak Varosunkat, melliet az io Nemet Vitézek magoknak tulaidonitvan nem engedek hogi minekünk szolgallianak, es az ту iovedelmunket megh adgiak... Köniörgesunkett az elöbeni feidelmunk meghértven mi varosunkatt Nagi Kallót restitualtata vala, egi ideigh sza

bad urasagbanis voltunk: hanem ez az utoszszori kiralikepe Johannes Barbiano de Belgioisa az ki nem chak minkett: hanem az egész Országot megh haborita igasagaban es szabadsagá

ban, kezunkbul esmet ki foglala, seöt magunkatt penitentiara vetett vala bizonios ideigh Varadban, kire az kegietlensegh miatt rea kellet mennonk". Könyörögnek, hogy az országgyűlés adja meg nekik Nagykállót, udvarházhelyükkel együtt.

40 1608-ban a pozsonyi országgyűlés elé került ismételten a könyörgésük: „Nilvan vagyon az mi réghteöl fogvan való keserves megh nyomorodot állapotunk es ioszagunk kiveől való letelünk, kit az megh holt Bocskaj István Feyedelmünk, minden igaz ok nélkül, Országunk teőrvenye es szabadsaga ellen ugy mint Nagy Kallót, kiben Vamunkat es sok io Jobbaginkot, kiket minden időben ennek előtte is mint Eosteől marat ioszagunkat ugy bírtunk, tőlonk el vőven az Haydusagnak conferalt vala,mellyet az mi édes Istenben el nyugot eleink, regi Szent Királyok az Feyedelmek ideiben nem ketsén faratsaggal, sőtt hasznos szolgalattyokkal találtak... Mostan immár mivel hogy ioszagunkban ugy mint Nagy Kallóban telléssigessen bele szállót az Haydusagnak nagy része, nem csyak az Kallaj határt, hanem künös való Faluknak határokat is tellyességessön el akarjak tőlőnk tulaydonitani es foghlalni es szabadosan is akariak elni. "

41 Ismert, hogy Szabolcs vármegye követei Kallónak a família számára történő visszaadását szorgalmazták. Az 1609: 57. tc. értelmében a mezővárost tartozékaival együtt - de a vár kára és sérelme nélkül - visszakapták a Kállayak. Lónyay András várkapitány határozott ellenlépése és az országos politika alakulása miatt azonban nem valósulhatott meg a tényleges birtokbavétel. A Kállay fíág a 17. század közepéig időről időre folytatta sikertelen harcát, esedezését Kallóért. így pl. 1635-ben Kállay Miklós

ín

, György és István, vagy 1640-ben György, Pál és István.

42 A pereskedés majd a századvégen és a 18. század elején folytatódott Kállay Miklós

l2) és fiai személyében. 38 Uo. Fasc. 1., a levél 1604. nov. 15-én kelt. 39 Uo. Fasc. 1., a tanúesketések 1605. máj. 15-én voltak. 40 Uo. Appendix No. 1-65. No. 40. 41 Uo. Fasc. l.No. 53. 42 Uo. Fasc. 3. No. 245., 283.