Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Németh Péter: Egy hős és felmenői

kerültre teszi,

59 szerinte a magyar haderő fele Havasalföldön elpusztult, ami ezekből a számokból biztosan nem következik. Mint majd a részvételéért kapott adománylevélből kitűnik, a két Bátoriból, Jánosból és Lőkösből az előbbi fogságba került, az utóbbi elesett.

60 Bátori János a havasalföldi kaland előtt és után is a szilágyi kerületben épült Aranyos vár várnagya volt, ezért szilágyi ispánnak is nevezik, bár ilyen nevű megye csak 1876 óta ismert. Miután nemcsak 1329-ban, de 1331. június 8-án, sőt 1332. február 16-án is a várnagyi címmel illetik, azt kell feltételeznünk, hogy rabságából alig fél év múlva kiváltották. De felmerül annak a lehetősége is, hogy a fogság helyett a hosszú bujdosásból lassan került haza. Mindenesetre 1331. augusztus 18-án már birtokadományban részesült. Erdemeiért 1332-1346 között szatmári ispán.

61 Halála 1350. május 8-a elé tehető.

62 Felhasznált források MOL, Df. Magyar Országos Levéltár, Diplomatika Fényképgyüjtemény MOL, Dl. Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Gyűjtemény Felhasznált irodalom АО, 18781920. AOkl. 19902004. BALOGH, 2000. BONFINI, 1995. BUNYITAY, 1883

C. TÓTH, 2003. C. TÓTH, 2005. 1884. Anjoukori Okmánytár. Codex Diplomaticus Hungaricus Andegavensis. 17. köt. Szerk. Nagy Imre Tasnádi Nagy Gyula. Bp., 18781920. Anjoukori oklevéltár. Documenta res Hungaricas tempore regum Ande

gavensium illustrantia. 125. köt. Szerk. Almási Tibor, Blazovich László, Géczi Lajos, Kristó Gyula, Piti Ferenc, Sebők Ferenc. Bp.-Szeged, 1990-2004. Középkori oklevelek a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltárban (1300-1525). Összegyűjtötte, átírta Balogh István. Szerk. Érszegi Géza, Henzsel Ágota közreműködésével. Nyíregyháza, 2000. Antonio Bonfini: A magyar történelem évtizedei. Ford. Kulcsár Péter. Bp., 1995. Bunyitay Vince: A váradi püspökség története alapításától a jelenkorig. 1-3. köt. Nagyvárad, 1883-1884. C. Tóth Norbert: Szabolcs megye hatóságának oklevelei. II. (1387-1526) Bp.-Nyíregyháza, 2003. C. Tóth Norbert: A leleszi konvent országos levéltára Acta anni sorozatának oklevelei. I. Közlemény. 1387-1399. In: A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve, 47. Szerk. Almássy Katalin - Istvánovits Eszter. Nyíregyháza, 2005. 235-345. 59 GYÖRFFY, 1964. 547., a nevek felsorolásával. 60 A két Bátori sorsáról I. Károly 1332. február 17-i oklevele tudósít: MOL, Df. 281319 (eredeti), átiratait és másolatait lásd BALOGH, 2000. 28-29. 61 ENGEL, 1996. 1. köt. 268., szatmári ispánságára uo. 188. Az örökös nélküli Besenyődi János fia Márton és rokona, a Leveleki Csanád fia Miklós Levelek birtokának adományozására lásd. MOL, Df. 285788; CD. Hun. 1829-1844.1829-1844. 8/3. 569. 62 MOL, Dl. 76968; ZICHY, 1871-1931. 2. köt. 425: ipsa causa mortuo dicto magistro Johannepatre ipsorum (tudniillik Lászlóé és Györgyé), Miklós nádor pert halaszt. Egy 1352. január 24-i oklevél [a Péc nembeli] özvegyét említi, sajnos keresztnév nélkül. MOL, Dl. 51062; KÁLLAY, 2. köt. 1085. reg.