Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Soós Kálmán: A Mic-bán monda eszenyi változatai. Adalékok a Bocskai család genealógiájához

Baksa Simon fiát, Tamást kell tekintenünk.

37 Hogy Simon leszármazottai a remetelakkal egy időben vagy még azt megelőzően Eszenyben várszerű kastélyt is építettek volna, arról a források hallgatnak. Természetesen ez nem zárja ki korábbi fennállásának a lehetőségét, hiszen a mesés eredetű család, mint azt már hangsúlyoztuk, jóval régebben - még 1283-ban - hozzájutott e területhez. Igaz, ezt megszakításokkal uralták, de amikor 1329-ben sor került az első birtokosztásra, s végképp Eszeny tulajdonosai lettek, itt már falu lehetett, mert Szent László király (1077-1095) tiszteletére emelt kőtemplomot emlegetnek a források.

38 Eszeny faluvá válásában kivehették részüket Baksa Simon leszármazottai is. Egy helyi erősség megjelenését valószínűleg annak tulajdoníthatjuk, hogy e népes família tagjai szabályozták - 1329-ben, majd 1355-ben - a csere vagy adományozás útján szerzett jószágaikat, s ezután, egyes családokra hárult a közös helyett immár sajátnak tekinthető birtok megvédelmezésének kötelessége. Hogy erre esetünkben pontosan mikor került sor, ennyi idő távlatából csak következtetni lehet. E tekintetben több lehetőséget is meg kell vizsgálnunk. Figyelembe véve egyrészt azt, hogy a Baksa nembeliek V. István uralkodásától (1270-1272) kezdve játszottak politikai szerepet Magyarország ügyeiben, ami anyagi növekedéssel is járt - enélkül pedig nem futotta erősített urasági lakra - akkor az eszenyi építmény első megjelenése nem lehetett korábban az 1270-es éveknél.

39 Az előzőekben azonban az is megállapítást nyert, hogy ebben az időben Eszeny még nem volt az övék, így az erősség keletkezési dátuma későbbre tolódik. Másrészt sikerült ennél megfoghatóbb ide vonatkozó adatot találni. Tudjuk ugyanis, hogy IV. László király (1272-1290) 1288-ban véglegesen odaítéli Simon fia György részére Sáros megyében Sóvár, Sópatak és Delna királyi pusztákat amelyeket három évvel korábban adott neki számos érdemeiért.

40 10 évvel később, 1298-ban György, aki egyben a sóvári Soós család őse is, ezt az eseményt lényegbevágó kiegészítéssel mondja el. Szerinte amikor „László király nekünk adta örökös birtokunkat Sóvárt, Sópatakot és Delnát, és még nem volt várunk... Tamás ispánt küldtük a Tarkőnek nevezett hegyre, hogy a hegyet őrizze, nehogy valaki várat építsen rajta és kiűzzön bennünket birtokainkból ".

41 Tehát a Baksa nemzetségből eredő sóvári Soós családnak 1288-ban nem állott még várszerű építménye, viszont 1298-ban, mint az idézett rész is sugallja, már igen. Ebből arra is következtethetünk, hogy 1288-1298 között nyilván a többi família is hasonlóképpen járt el, vagyis valamilyen erődítést hozhatott létre, mert második kiemelésünk tanúsága szerint, akinek vára volt, 37 Az alapítás körülményeiről közelebbi nem ismeretes. E tekintetben csupán azt tudjuk, hogy annyi földet adtak nekik birtokaikból, hogy legalább 3-4 szerzetes megélhetett rajta a szolgaszemélyzettel és állataikkal együtt. Feltűnő azonban, hogy amikor egy pár évtizeddel az alapítás után Trisztián generális perjel a monostor határait ki akarta tűzetni, titkárát és a szerzeteseket is véresre sebezték az eszenyi nemesek, miután a királyi személyes jelenlét bírósága elé idéztettek, ahol végül is bizonyították, hogy ők a monostor kegyurai. Ezt hallva a generális perjel társaival együtt magához véve az összes okiratokat megszégyenülve távozott a bíróságról. Lásd erről DAP, 1975. 140-141.; Vö. KOVÁCS, 1987. 120. 38 Erről lásd SOÓS-féle kézirat, 16., 19.; BOROVSZKY, SZABOLCS, 337. Itt az 1329. évszám szerepel; SOÓS I., 1985. 396. oldalán viszont Eszeny fíliában 1320-ból való kőegyházról ír. 39 Hogy Eszenyben nem állhatott a Baksa nemzetség ősi földvára, amelyből a Csapi, Bocskai, Soós Eszenyi Szürti családok széttelepedtek, már bizonyítottuk. Ősi földvárnak elméletünk szerint ugyanis időben meg kellett előznie a belőle leágazó mesés eredetű famíliák vár módjára megépített nemesi lakóházait. Römer Flóris (1815-1889) a nemzetközileg is elismert régész az 1870-es évek derekán megyénket csoportosítva adta közre sok utánjárás által összeírt földvárak, halmok névsorát, de Eszeny - bár területünkről több pontot is említ - semmilyen tekintetben nem szerepel itt. Sőt, az általa készített „Magyarország őstörténeti térképe" (1877), amelyen számtalan földvári jellegű település van feltüntetve, szintén nem tud a keresett helységről. Erről lásd RÓMER, 1878. 40 BORSA, 1961. 349.; NAGY, 1857-1865. 10. köt. 308.; Vö. WERTNER, 1891. 31. 41 WAGNER, 1780. 310. Ugyanezt lásd FÜGEDI, 1977. 40.