Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Soós Kálmán: A Mic-bán monda eszenyi változatai. Adalékok a Bocskai család genealógiájához

Most az egyszer nem ment el Mitz bán szívesen, Mert ifjú nejét kellett itt hagyni betegen. Egyszer egy özvegy állt a kastély udvarán Hármas ikrét tartva száraz, fonnyadt karján. Te becstelen asszony e helyre hogy léptél Melyet ittléteddel máris beszennyeztél. Tisztes személy nem szül három gyermeket, Távozz innét, mert kutyák isszák véredet. »Legyen fiú gyermeked, nem három, hanem hét.« Az átok teljesült, s hét egészséges fiúgyermeket szült. ...(Mitz bán) hamar átúsztatott az eszenyi partra És került elébe egy kastélybeli szolga. »Mit hoztal!« rivallt rá Mitz bán keményen, Hogy az majd összeroskadt ijedtében. »Urnöm 7 gyermeket szült nemrég ezelőtt S megparancsold, hogy a Tiszába vessék. Énrám bízta e szörnyű feladatot, Uram, kegyelmezz meg, ó adj bocsánatot! « Mitz bán a kosarat felvette nyergébe, És elvitte hat derék embere kezébe Mikor a jókedv a tetőfokra hágott Elkomorodott Mitz bán, s székéről felállott Hangja dörgött, mintha csak az alvilágból S annak is sötét zugából jött volna. »Urak! Hozzatok egy nőre ítéletet Ki tulajdon vérét, 6 erős gyermeket Hogy gyalázatát elrejtse férjétől Megfoszta Istentől kapott életétől.« Mitz bánné nem várta a vendégsereget Hamarosan meghozta az ítéletet »Halali, mit egyebet, pallost a nyakára, így meg lesz fizetve szörnyű tette ára.« (Mitz bánné levetette magát a bástyáról)