Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Takács Péter: A Kende nemzetség (Vázlat)

Vitézi érdemeivel a cégényi Kende-ágból különösen kitűnt Kende Tamás, aki 1605-ben a tizenöt éves háború jeles lovassági vezére volt, Bocskai oldalán.

26 Az övénél is ragyogóbb hőstettek fűződtek Kende Gábor nevéhez, aki 1660-ban Barcsay Ákos fejedelem ellen fordult,

27 s a bujdosók hadseregének egyik organizálója, jeles vezére volt. Megjelent a kassai (1664), az eperjesi és zólyomi (1670) gyűléseken. 1670-ben Regécet ostromolta. A Wesselényi nádor nevéhez kapcsolódó összeesküvésnek éppúgy jeles személye, mint a Thököly mellett zászlót bontókénak. Petróczy Istvánnal, Szepessy Pállal és Szuhay Mátyással együtt híresedett el. 1672-ben Wolfgang Cobb generális a Györké melletti csatában csapatát megsemmisítette, őt magát és két testvérét fogságra vetette. Mint pártütőknek - két testvérével együtt (Márton és Mihály) - minden vagyonukat konfiskáltattá, őket pedig halálra ítélte. Csak Kollonich Lipót közbenjárására nyertek kegyelmet I. Lipót császártól és királytól, aki megparancsolta gróf Strassoldo tábornoknak, hogy a „ három Kende életét meghagyja, jószágaikat is visszaadja, s őket vallásukban ne háborgassa. Szatmár város hóstátjában lakni őket engedje, és a pártütők minden támadása ellen személyüket és családjukat megvédelmezze. "

28 Feltűnt ez a bujdosóknak, akik Gábort Thököly legbuzgóbb párthívei között tartották számon, s tudták róla, hogy 1672 márciusában még Nyíregyházán tanyázott lovasaival, Szabolcs megyétől kérvén élelmet katonái számára. Ekkor ostromolta meg a császárhoz hű Kalló várát is.

29 Úgy tűnik azonban a Kende-címer megtűrte a kettős hűséget, máskor pedig megkövetelte a kettős áldozatot. Szirmay Antal úgy tudta, s ez az ő életében még élő szájhagyomány volt, hogy a 17-18. század fordulóján két Kende Zsigmond élt Szatmár megyében. Az egyiket 1692-ben választatták meg alispánnak. Ez a Kende Zsigmond a bujdosók és Esze Tamásék kibontakozó mozgalmával szembefordult, erősen Habsburg-párti volt, ezért a kurucok 1703-ban kardélre hányták.

30 Kende Gábor harmadik testvérének, Kende Mihálynak a Zsigmond nevű fia viszont nagy kuruc volt. 1705-ben ő képviselte Szatmár vármegyét a szécsényi országgyűlésen, 1703-ban, 1706-ban és 1709-ben őt választották a vármegye alispánjának.

31 Alispánt, szolgabírót - mint égen a csillag - annyit adott a Kende nemzetség Szatmár vármegyének, olykor-olykor egyet-egyet Ungnak, Gömörnek és Máramarosnak is. A Borovszky Samu szerkesztette Szatmár vármegye története című monográfia a teljesség igénye nélkül az alábbi Kendéket említi szatmári első vagy második alispánként a rendiség korában: Tamás (1608-1609), Márton és Tamás (1610), Tamás (1612-1615), András (1658-1660), András (1661-1663), Gábriel (1666-1667), András (1670-1671), Ádám (1673-1679), Ferenc (1679), Ádám és Ferenc (1680-1683), Ferenc (1684-1686), Zsigmond és Mihály (1692), másik Zsigmond (1703-1709), László (1727), Pál (1785-1787), Zsigmond 1832-1839). A rendiség korában nem volt ritka a Kende famíliák történetében, hogy apa és fia egymással ellentétes politikai táborhoz csatlakozott. Az 1832-1839 között alispáni címet elnyerő Kende Zsigmond Kölcsey Ferenc rokonaként, gróf Károlyi György és Wesselényi Miklós liberális harcostársaként kezdte politikai pályáját, de hamarosan átpártolt a konzervatívokhoz, hogy közéleti pályáját Ferenc József gyűlölt megyefőnökeként fejezze be a neoabszolitizmus idején. Nem kis része volt abban, hogy Kölcsey politikai pályája derékba tört, Wesselényit pedig fő- és jószágvesztési perrel sújtotta a hatalom. Fiai közül Gusztáv később 26 SZIRMAY, 1809-1810. 27 Uo. 1. köt. 166. 28 Uo. 2. köt. 257.; BOROVSZKY, SZATMÁR 29 Uo. 30 SZALAY, 1861-1866. 6. köt. 90. 31 SZIRMAY, 1809-1810. 1. köt. 76.