Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Csorba Sándor: A Kölcsey nemzetségrend leírásainak forrásai, változatai

mindketten a Szentemágócs-nem körében látják a Kölcseiek szatmári őseit, de Karácsonyi a cégényi ágat tünteti ki ezzel. Míg Engel táblázatát az azonos adatpárok megerősítik, addig a Karácsonyiéban lévő Mátét megelőző Ete vagy Miklós neve elveszíti létjogosultságát. Kölcsey Dezső könyve egyértelműen azzal a céllal készült, hogy a Kölcseyek végleges és kiterjedt genealógiáját mutassa be. Megjelenésekor sem voltak egyértelműek az adatai, ezért 1931-ben Jegyzetek címen négy oldalnyi pótlást adott ki, részint tévedései helyesbítése, részint újabb adatok beiktatása céljából.

25 Ennek megjelenése után is maradtak kétségek, főként a középkori adatokat fogadta kétkedéssel a szakirodalom. Úgy látszik, hogy a fellelt adatok birtokában sok, azaz kilenc szálláshelyet különített el, és mire valamennyi nemet ízekre osztva bemutatta, nemcsak összetévesztett egyes adatokat, hanem időbeli határokat is vétett. Engel Pál munkája címe szerint a középkor adatvilágának megismertetését ígéri, következésképpen a Kölcseiek elágazási rendjét is ebben az időközben oldja meg, éspedig egy nemen, a Szentemágócs-nemen belül vázolja fel leszármazási táblájukat. A 16. századig terjedő időközben Mátét találta 1291. évi időponttal, akit ismeretlen nevű testvéreivel együtt Dénes, majd ennek fiai, János, Jakab, András, Mihály és Miklós követnek. Voltaképpen innen eredeztethetők a Kölesei család ágai: János fia István fia Jakab révén a Farkas; ugyancsak János fia István fia Mihály révén a Kömörői; és Mihály fia Miklós fia György révén az Istvándi; ugyancsak Mihály fia Miklós fia György fia János révén a Bornemissza ág (ssz betűs formában használja).

26 Engel táblázatai alapján világossá váltak a Kölcseiek középkori családi ágai, nem így birtokhelyeik alakulása. Hasonlóképpen nyitva maradt annak eldöntése, mennyire vehető figyelembe a Névtelen, P. dictus Magister állítása, miszerint a Kölesei nemzetség a honfoglaló Ond vezértől, Ete atyjától származtatható. A Kölcseiekre vonatkozó 16-19. századi adatok a birtokhelyek szerinti elkülönüléseket teszik hangsúlyossá, s ezek nyomán megkülönböztetünk kölesei, csekei, milotai Kölcsey ágakat, valamint egy alágat, az álmosdit. A településhelyek szerinti elágazások elődjei közül ismerünk egy 1549-ben keltezett Megkereső levelet, amelyben Kölesei Ferenc Kölesei Mikó Márk és leánya Hedvig, özvegy Bozássy Andrásné, valamint ennek leánya Zsófia, Horváth Andrásné Kölese, Csecse, Milota, Fülesd Szatmár vármegyei falvakban lévő javai felől érdeklődik.

27 Ugyanitt található egy 1590. évi Tiltakozólevél, amelyben jármi Jármy István tiltakozott Makó Anna, özvegy Kölcsey Jánosné és Sándor fia, továbbá Kölcsey Gáspár és Ferenc, valamint Zsigmond nevében Báthory István és Veres Orbán ellen az utóbbiak Kölesében lévő nemesi kúriája és nyolc egész jobbágytelek részének elidegenítése ügyében.

28 Hasonlóképpen itt van az 1591. évben kelt Örökbevallás, és ebben az, hogy Kölchey Gáspár fiai, Ferenc és Zsigmond a Kölesében lévő két jobbágytelket és egy nemesi kúriát leány testvérüknek, Keölchey Magdalénának, Csebi Pogány György feleségének adják.

29 A 18. században, közelebbről 1756 körül készült egy Foglalat című kimutatás.

30 Az 1. pont tartalma szerint 1756-ban a Kölesében élő Kölcsey György kérte, hogy Szatmár vármegye alispáni bíróságot küldjön ki. Indítványát azzal indokolta, hogy elődjei minden őt illető javait 25 KÖLCSEY D., 1931. 26 Táblázatokba foglalt ágaik nyomtatásban is megjelentek: NÉMETH, 2002. 27 MOL, P 441. 7. cs. 1837. február 9. Leleszi konvent, 13-15. 28 Uo. 7-8. Lásd SZIRMAY, 1809-1810. adatait is! 29 MOL, P 441. 7. cs. 1837. február 9. Leleszi konvent, 8-13. 30 HBML, XIII. 17. 2. d. Foglalat. Kézirat. 56-60.