Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Kövér György: Biográfia és családtörténet: Solymosi Eszter és caládja

Kövér György Biográfia és családtörténet: Solymosi Eszter és családja Szerencsésebb csillagzat alatt született történetírásokban a családtörténet már rég emancipál­ta magát függő helyzetéből. Nem pusztán „segédtudomány" lett (genealógia), s nem is egy­szerűen a történeti demográfia egyik ága. Lawrence Stone egyik irányadó tanulmányában - többek közt - egyenesen a családtörténettől várta a társadalomtudományos történetírás meg­újulását. 1 Saját folyóiratai jelennek meg (Journal of Family History, 1976-; History of the Family, 1996-). Önálló historiográfiai-módszertani kompendiumai, nemzetközi összehasonlí­tó tanulmánykötetei, összefoglaló szintézisei láttak napvilágot. 2 Egy-egy család több generá­ciós történetének megírása is létjogosultnak számít. S nem csak a „királyok, hercegek, grófo­ké", s nem is csak a „burzsoáké"^, hanem nominális vizsgálatok tárgyai lehetnek ma már, a mikrohistória korában a régebben „ ismeretlennek" vagy „jelentéktelennek" tekintett történel­mi szereplők is. 4 A családtörténet biográfiai megalapozása mellett szeretnék érvelni az alábbi esettanulmány­nyal. Egy alig tizennégy éves falusi leány életútjának, családtörténetének felvázolásával, akit épp eltűnése emelt ki a történelmi ismeretlenség homályából. A tiszaeszlári Solymosi Eszter és családja történetéről van szó. A Solymosi család Az 1773-as investigatio Tiszaeszláron báró Bánffy Mihály szabadmenetelű jobbágyai között ezzel a családnévvel egyedül Solymosi István colonust regisztrálta féltelkesként. A sessióhoz akkor 24 pozsonyi mérő szántó és 7 kaszás rét tartozott. 5 Az 1828-as regnicolaris összeírás már hat Soljmosi (sic!) nevű adózót talált a faluban: Han­nibál Christophorus soproni táblabíró, Szabolcsba kiküldött conscriptor tolla szerint öten zsel­lér (inquilinus) jogállásúak, s egyikük telkes jobbágy (colonus) volt. 6 Hogy miként lehetett Solymosi János házas zsellérnek két lova és egy tehene, miközben Solymosi Andrásnak csak telke volt, minden állatállomány nélkül, azt eddig nem tudtuk meg­fejteni. Netán külön házban éltek, de közösen gazdálkodtak? Solymosi András pozícióját min­denesetre az is nyomatékosítja, hogy neve az 1825-ös consistorialis személyek között a refor­mátus anyakönyvben első helyen került említésre. 7 1 STONE, 1987. 25. 2 ANDERSON, 1980.; MITTERAUER, 1982.; BURGIÉRE, 1986. 3 GALL, 1989. Egy német polgárcsalád kilenc generációjának története. 4 CORBIN, 1998. 5 SZSZBML, IV. A. l/g. Úrbéri iratok (Urbarialia), 1772-1785. Fasc. 12. No. 1. 1773. 6 MOL, N 26. Szabolcs megye, 134. Tiszaeszlár. 7 MOL, A 2568. 3. köt. 1833-1853. 183.

Next

/
Thumbnails
Contents