Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Pandula Attila: A genealógia ma. A genealógia magyarországi múltjából

Jogtudományi Karán - a magyar jogtörténeti képzés keretében - is bekerültek a genealógia és a rokonterületek tananyagba. Örvendetesen növekszik a genealógiai tárgykörben írt egyetemi, főiskolai stb. disszertációk száma (pl. Kamarás István: Az irsai Irsay család története. ELTE ВТК, 20042005.) A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság folyamatosan tart felolvasóüléseket, illetve esetenként tudományos konferenciákat. Ezeken nagy számban szerepeltek/szerepelnek gene

alógiai témák. Adott esetben ez a súlyponti tárgykör. Az előadók között a szakterület ismert képviselői, de fiatal szakemberek is tartanak előadásokat, többnyire saját sikeres disszertációjukból. E genealógiai előadások döntően egy-egy család múltjáról szólnak, de előfordulnak elméleti-módszertani jellegűek is. Megjegyzendő, hogy a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság tagsága jelenleg 260 körüli. A tagok túlnyomó része a genealógia és a rokonterületek iránt érdeklődik. Az 1945 előtti időszakhoz hasonlóan ma Magyarországon több cég, vállalkozás, kutató foglalkozik hivatásszerűen családtörténeti kutatással, hazai s még inkább külföldi megbízatások alapján. E vonatkozásban kiemelhető pl. a „Hungarogens" nevű cég. Ezt 1988-ban gmk-ként hozta létre Dr. Harmath Arisztid Sándor, Dr. Haraszti György és Dr. Kollega-Tarsoly István. 1990-től bt.-ként működik. Jelenlegi tulajdonosa Dr. Harmath Arisztid Sándor. Az önálló, hivatásos családtörténeti kutatók közül megemlíthető Simon István. Időről időre viszonylag sok a magyar sajtóban publikált, genealógia vonatkozású írás. Ezekben szó van egyes személyekről, családokról, de magáról a genealógia tudományáról, s „a genealógiai üzletről" is. Megemlíthetők pl. a Magyar Nemzetben, illetve a Népszabadságban megjelent írások. Népszerűbb formában - időnként - a különböző televíziók, illetve rádiók is foglalkoznak genealógiával, a genealógiával kapcsolatos jelenségekkel, problémákkal. A legjellegzetesebb mégis az, hogy a rendszerváltás időszakától kezdődően egyre nagyobb számú, legkülönfélébb életkorú, kvalitású, végzettségű, felkészültségű magánszemély kutatja - sokszor igen nagy lelkesedéssel, több-kevesebb sikerrel - többnyire saját családja és a kapcsolódó rokonság múltját országszerte, s egyre inkább külföldi helyszíneken is. A fenti tendenciát igen jól mutatja a Magyar Országos Levéltár óbudai részlegében a mikrofílmanyag kutatói forgalma. Itt napjainkban kb. 90%-ban magáncélú genealógiai kutatásról van szó. Más magyarországi levéltárakban is hasonló érdeklődés figyelhető meg. De ugyanezzel találkozunk külföldön is. így különösen érvényes ez olyan magyar vonatkozású - ma külföldi - helyszíneken, ahol lehetőség van genealógiai kutatásra. Hogy ma, illetve az elmúlt másfél évtizedben ki, miért, milyen formában és szinten kutat Magyarországon genealógiát, ez nagyon sajátos kérdés - akár hálás szociológiai vizsgálati téma is lehetne. Sokféle szempont, megközelítés létezhet e vonatkozásban. Ha az érintetetteknél esetleg érdeklődünk, döntően azt a sematikus választ kapjuk, miszerint mindenki kíváncsi a gyökereire. Általában a megkérdezettek nagy része „nem nyílik meg" kérdéseinkre. Sokakban munkál az a vágy, hogy vizsgálódásaik során találjanak valamilyen neves őst, akire azután - akár évszázadok múltán is - büszke lehet a leszármazott. Célként fogalmazódhat meg, hogy a ma élőket valamilyen ismert, ismertebb családra vezesse vissza, s ebből azután - esetleg - profitáljon. Gyakran döntő a nemesi ős, a nemesi származás feltárására törekvés. A megtalált adatokat a kezdő kutatók többnyire nagy eredménynek tartják. Nyilván senki sem gondol arra, hogy a magyar történelemben hány nemesi család létezett. Ezek számát mintegy 100 000-re szokták tenni. A valóságban bármilyen genealógiai vizsgálatnál előbb-utóbb feltehetően nagyon sokan fognak nemesi ősöket találni.