Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

II. Várostörténeti tanulmányok - Margócsy József: Nyíregyháza város térképészete (Nagy Elek, 1879–1953)

térként szerepeltek. (1945 után több „változat" elviselése után manapság Bessenyei és Benczúr térről van szó, a névadók szobraival a kezdetüknél.) A két háború között már felismerhető a városi „ térláncolat": ez a két park, az Országzászló tér, a ma már sétáló Zrínyi Ilona utcán át a városháza előtti Kossuth, a megyeháza előtti Hősök tere (és manapság az ezeket lezáró kis, Október huszonharmadika tér) a folyamatosságot jelenti. Ezeknek virágosítása, gondozott fásítása a húszas, harmincas évek „vívmánya", és legújabb évtizedünk szerencsés folytatásaként kényelmes ülőbútorokkal, egyre több szoborral, emlékművel, kisebb vízjátékokkal emelik a centrum csinosságát. így alakult ki Nyíregyháza fóruma, központja, ahol manapság egész napos nemzeti, alkalmi szórakoztató rendezvényeknek is tanúja itt a lakosság. A Széchenyi utca melletti parkok előtt, a Kossuth téren 1929-től a szobrok körül kényelmes, ún. Buchwald-féle karosszékek is voltak találhatók, négy fillér használati díj mellett. A „helyfoglalási díjat" általában az itt alkalmazott hadirokkantak szedték be. A kezdetben 150 székből „ hírmondóul" a háború utánra is maradt néhány, akkor már nem szedtek „ ülnöki" díjat. A városközpont kertesítése nemcsak szépészeti okokból hasznos. Ugyanis a kövezés, aszfaltozás igen drága művelet, a súlyos gazdasági helyzetben különösen nehezen halad. (Bőven maradt még tennivaló a második háború utánra is.) Ugyanakkor a szeles idő gyakori a városban, s ilyenkor kényelmetlen a porfellegek sora. Ezért kettősen hasznos, sikeres a házak előtti gömbakácok telepítésének népszerűsítése és a tetszés szerinti virágültetés. Városi kezelésbe tartozik 1930-tól a városi, hatósági temető az egyházi temetők külön fenntartásával szemben, rendezésével nagy lépéseket tettek a színesebb-meghittebb-gondozottabb sírkert felé. Itt a kerítések mentén kettős sorokban kanadai nyárfákat telepítettek. Az évtizedek során ezek ugyan elöregedtek, de a Benczúr-szobor mellett még ma is áll néhány. A közterek kertjei folyamatos locsolást igényelnek. A húszas évekig lajtos kocsikkal oldották meg a közterek portalanítását is a kánikulában. 1929-től van már locsolóautója is a városnak. Ennek vízfelvételét egyszerű csöves vezetéken a bujtosi téglagyári medencékből a központi terekhez továbbították szivattyúk segítségével. Ez egyszersmind nagy könnyebbséget jelentett a tűzoltóságnak is. Ezekből a sorokból az is kitűnik, hogy sajnálatosan nem volt vízvezeték- és csatornahálózata Nyíregyházának. Évtizedeken át kerestek vizet több helyen, számtalan próbafúrással, de ezek nem jártak eredménnyel. Maradt a háztulajdonosok egy részének, az emeletes házaknak a privát ellátási megoldása, alkalmi derítőkkel. A teljes megoldás már az újabb évtizedek eredménye. Ugyancsak a húszas években jelennek meg az utcasarki, piacszéli árusítóbódék, amelyeknek egységesebb tervezése, karbantartása a városképet is javítja. Ezekben - általában egész nap - árusítanak a trafikok, pékárusok, mások napi- és hetilapokat forgalmaznak (egyszersmind szinte teljesen megszüntetik a jellegzetesen hangos rikkancs-ipart). Az egyre igényesebb külsővel megjelent bódék, épületecskék némi vidékies nagyítással csarnokként éltek a városi szóhasználatban, még régebbi megszüntetésük után is. Ilyen a mai sétálóutca helyén volt korzó mentén a virágcsarnok, a megyeháza előtti piac terén halcsarnok állt és működött, sőt a Károlyi-kertben eredetileg fagylaltozókioszk is emelkedett. Hasonlóan, bizonyos rendezettséget teremtenek, mutatnak a kb. egy méter átmérőjű dekoratív, hengeres, magas hirdetőoszlopok, amelyeknek belsejében az utcaseprők raktározzák munkaeszközeiket. Ezek eltűnésekor, a harmincas években láthatók a négyszögletes, alacsonyabb hirdető alkalmatosságok üvegfalakkal, amelyek belső világításukkal sötétedés után is láthatóvá teszik a hirdetéseket.