Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

II. Várostörténeti tanulmányok - Tóthné Bordé Katalin: A nyíregyházi nyomdák története a 19. század utolsó harmadában

félévéből viszont már két irat is fennmaradt, ami a megyei nyomdahelyiség létét bizonyítja. A nyomdaszoba plafonja ugyanis sürgős kijavításra szorult, ami 1877 nyarán be is következett, mert a városi tanács 1877. július 30-án határozatban rendelte el „a kívánt javítások folyamatba vételét", miután a megye július 24-én meghozta az 51/1877. ein. sz. határozatát a megyeszékházi javítások tárgyában.

32 1883 júliusában már felmerült, hogy az addigi helyéről, az új városházi 1. sz. üzletből saját nyomdahelyiségbe költözzön át, amit a vármegyeház udvarában, a levéltár déli végében szándékoztak felépíteni. A négy méter széles kis helyiség felépítésének tervét és annak költségvetését (350 forint) Horváth Gyula építőmérnök 1883. július 25-én nyújtotta be. Zoltán János alispán szeptember 7-én rendelte el a nyomdahelyiség „mielőbbifelépítését". A vármegyei nyomdában 1896-ban alkalmazott egy nyomdász és egy nyomdászsegéd már kevésnek bizonyult a két sokszorosító gép üzemeltetéséhez. Ezért az április 18-i vármegyei rendkívüli közgyűlésen határozat született egy harmadik munkaerő felvételéről is. A nyomda a vármegye hivatalai által kiadott intézkedések sokszorosítására szolgált.

33 A határozatról a Nyírvidék hivatalos lap útján értesült a vármegye alispánja, a járási főszolgabírók, Nyíregyháza polgármestere és a községek elöljárói.

34 A vármegyei nyomda kapacitása a városi nyomdához hasonló volt. A szükséges közigazgatási nyomtatványoknak csak a kisebbik részét tudták itt is előállítani, a többit meg kellett venniük A vármegyei nyomda működésére még 1919ből is van adat, de megszűnésének időpontja nem ismert.

35 Dobay távozásával 1877 tavaszát követően már csak a „Közlöny" nyomda működött magánkézben a városunkban, aminek fő tevékenységi köre saját lapjai és közigazgatási nyomtatványok előállítására korlátozódott. Vagyis az 1870-es évek végére megérett a helyzet egy új, minden nyomdai üzletágra kiterjedő officina alapítására. Erre 1879 októberében került sor, amikor Jóba Elek és Piringer János létrehozták Nyíregyháza időendben harmadik magánnyomdáját, a Piringer és Jóba Társcéget. Piringer és Jóba a következő levelet írták 1879. október 12-én a nyíregyházi városi tanácsnak: „ Van szerencsénk a tekintetes város tanácsánál tudatni, hogy itt helyben mint tanult nyomdászok egy kor igényeinek megfelelő, s elegendő alaptőkével rendelkező nyomdát nyitunk. Amidőn azt a tek[intetes] város becses tudomására hozzuk, egyszersmind kérjük »Piringer és Jóba« cégünket a helybeli iparosok névsorába felvenni. " Beadott kérelmükre a városi tanács két nap múlva kiállította Piringernek és Jóbának mint üzlettársaknak az iparjegyét „ iparbejelentésük folytán, kifogástalan minősítvényeik, s az orszfágosj ipfarj törvfényj 1-4 §-ai alapján", és „az iparsor-jegyzőkönyv 71. sz[áma] a[latt] a város rendszeres iparűzői sorába" bejegyezte őket.

36 A két szakképzett nyomdász a Csengery Sámuel-féle Szarvas u. 118. sz. alatti házban kívánta megnyitni az iparüzletét, amit kézi és gyorssajtóval szereltek fel. Mivel minden feltételnek eleget tettek, az iparjegyük kiadásának nem volt akadálya, ezért a városi tanács a következőképpen döntött: „az orszfágosj ipfarj törvfényj alapján a kívánt iparjegy az 1875-ik évi XXXVII. te?

1 lóf.J és 21 fj §-[ai]nak érvényben tartása mellett »Piringer és Jóba« cím alatt kiadni határoztatik, s erről a városi főkapitány és városi számvevő jelen határozattal, a Kirfályi] Iparfelügyelőség és a Debreceni 32 Uo. K. 4988/1877.; 1877. évi mutató 33 SZSZBML, IV. B. 402. 5. köt. 150/1876. sz..; SZSZBML, V. B. 186. K. 8352/1883.; XIII. 641/1896. 34 Uo. XIII. 641/1896. 35 HÁRSFALVI, 1981. 259. 36 Uo. K. 9288/1879. 3

? Ez az ún. kereskedelmi törvény.