Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

II. Várostörténeti tanulmányok - Fazekas Rózsa: A Károlyi család a nyíregyházi örökváltság idején

nemtelenekkel pótolnák. A nem nemesek számára csábító kedvezményeket tettek. Aki önként jelentkezik az insurgens nemes gyalogság közé, csak addig katonáskodik, ameddig az insurrectio tart, és egész életére mentesül a katonáskodás, továbbá a személyes contributio [adózás] és a „más személyeket illető közönséges varmegyei terhek" alól.

18 A vármegye nemes közönsége ezúttal is Károlyi Józsefre kívánta bízni az insurgensek vezetését, aki azonban - valószínűleg az 1797-es rossz tapasztalatok miatt - csak némi gondolkodás után vállalta el a megbízatást. A Szatmár megyei nemesi felkelők mellett az ő irányítása alá kerültek Szabolcs, Máramaros, Bereg és Ugocsa insurgensei is. A tiszántúli kerület generálisa ismét báró Splényi Gábor lett, akit 1801 elején betegsége és öregsége miatt gróf Gyulay Albert váltott fel. Károlyi József saját költségén 555 újoncot állított ki, a hadi kiadásokra pedig 124 ezer forintot, 4400 pozsonyi mérő zabot, 2800 mérő kétszerest és 1900 mérő rozsot ajánlott fel.

19 A december elején hadba induló szatmári insurgensek január közepére Sopron megyébe értek, ahol téli kvártélyt jelölték ki számukra Németkeresztúr, Nyék, Küllő és Harácson helységekben.

20 A megye vezetőinek most nem az insurgensek fegyelmezetlensége miatt fájt a feje, hanem a felszerelésben mutatkozó hibák miatt. A fővezér leveleiben hol a megerőltető menettől kidőlt lovak, hol az idő előtt tönkre ment csizmák, nadrágok pótlását kérte.

21 A nemesi felkelők bevetésére azonban most sem került sor. I. Ferenc 1801-ben Lunévilleben aláírta a békét. A megye a Helytartótanács április 4-i leveléből értesült a béke megszületéséről.

22 A hazatérő insurgensek ünnepélyes fogadásáról az április 27-i megyegyűlésen határoztak. Az itt elfogadott forgatókönyv szerint május 25-én a nagykárolyi piacon ünnepelték a megye jó hírnevét öregbítő insurgenseket. A főjegyző először az insurgensek fővezérének, Károlyi Józsefnek méltatta az érdemeit, majd a sereg köszöntése következett. Ezután a lovasság átadta zászlóit, lovait, illetve fegyverét, majd a gyalogság is visszaszolgáltatta a fegyvereket.

23 A lovakat a következő napra meghirdetett kótyavetyén kívánták értékesíteni. A megye vezetői a főtisztek tiszteletére az insurrectionalis cassa terhére ebédet adtak, este pedig táncmulatságot rendeztek, amelyre meghívót kaptak a járások földesurai családjukkal együtt. Az altiszteket és a közvitézeket is megvendégelték: személyenként l-l font húst, l-l icce bort, l-l porció kenyeret és 10 forint készpénzt kaptak. Ezen kívül mind a lovas, mind a gyalogos tiszteket, illetve a közvitézeket l-l hónapi fizetéssel ajándékozták meg. A nem nemes személyeknek pedig átadták a kedvező ajánlásokról szóló nyomtatott bizony ságlevelet.

24 A napóleoni háborúk okozta tehernövekedést az ország nemes és nem nemes lakói egyaránt megérezték, de legalább a háború közvetlen pusztításától megmenekült az ország, mivel a hadszínterek messze voltak. Az emberek hétköznapi élete annyiban változott, hogy haszonélvezői is, vagy csak kárvallottjai voltak-e az elhúzódó küzdelemnek. A háborús hírekről azon kevesek, akik olvasni tudtak, a Magyar Hírmondóból, a Magyar Kurírból, majd 1808-tól a Hazai és Külföldi Tudósításokból, a családtagoknak írt levelekből értesültek, a többség pedig a szószékről, a megyei hirdetményekből és az obsitos katonák elbeszéléseiből. 18 Uo. 1677/1800. 19 NAGY, 1857-1865. 3. köt. 109.; 1 pozsonyi mérő = 64,5 1 20 SZSZBML, IV. A. 501. 537/1801. 2

1 Uo. 556/1801. és 641/1801. 22 Uo. 649/1801. 23 Uo. 1126/1801. 24 Uo. 683/1801.