Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

II. Várostörténeti tanulmányok - Takács Péter: Mezővárosok Szabolcs vármegyében a 18-19. században

virágzó hetipiacából, évi négy országos vásárából a 18. században évenként csak egy vásárt tudott életben tartani. Nagykállót - évenkénti négy vásárával, kézműveseivel, céheivel - a megyegyűlések és az itt megépült megyeház tartották felszínen. Kisvárda a beregi hegyvidék erdei termékei, a nyírségi szarvasmarhák és a gabona regionális árucseréje helyszíneként őrizhette meg gazdasági szerepkörét. Ugyanez a szerepkör tartotta életben Nyírmada négy országos vásárát is. A szaporodó mezővárosi közösségek szabadsággyökereit, szabadságtöbbletét és gazdasági, társadalmi fejlődésük jellemzőit valahol ott kell megragadnunk, ahol Nyíregyháza communitásának a földesúri hatalomtól magát gyors ritmusban függetlenítő történelme zajlott. A Békés vármegyéből 1753-ban érkező szabad menetelű jobbágyok már az első contractusukban kikötötték, hogy főbenjáró bűnök esetében elfogadják ugyan a pallosjoggal rendelkező Károlyi grófok úriszéki bíráskodását, de ragaszkodnak a 20 forintig terjedő büntetőügyekben a maguk választotta bírók és esküdtek ítélkezéséhez. A taksás viszony, a határ egészének usuálása mellett ez a szabadság teremtette meg Nyíregyháza jogi emelkedésének a lehetőségét.

10 Nyíregyháza szabad költözésű jobbágysága, a taksa miatt árutermelésre, pénzgazdálkodásra kényszerülő lakossága ebből a pozícióból indult a mezővárossá emelkedés, majd a rendezett tanácsú városi privilégium megszerzése felé vezető történelmi pályán. Ehhez társult szerencsés többletként a potenciális közlekedésföldrajzi helyzet. Ezt már csak betetőzte, hogy a nagy családszámú közösség számos kézműipari foglalkozás helyhez kötését igényelte. A közügyek írásos vitele, a meghonosodó szakmák többségének elsajátítása és az ezzel együtt járó társadalmi mobilitás lehetősége megkívánta az alfabetikus műveltség meghonosítását. Ez hozta magával az iskolakultúra felvirágzását. Nagyságrendekkel kisebb és korántsem olyan fényes pályát megfutva, de hasonló utat járt be a részben németek által megtelepített Balmazújváros és Rakamaz. A török és kuruc időkben elnéptelenedett települések szabad menetelű jobbágyai - a határukban folyó majorkodás ellenére - nemcsak képesek voltak, hanem rá is kényszerültek a mezővárosi szintű önrendelkezés megszervezésére. A település belső rendjének, igazgatási harmóniájának fenntartása végett a szabad költözésű parasztság e helyeken is ragaszkodott a szabad bíró- és esküdtválasztás jogához. A választott testületeknek itt is hatalmukban állt 12 forint büntetés kirovásának az erejéig az ítélkezés gyakorlása. Vásártartási joguk 1850-ig nem is volt, de az említett jogok funkcionális mezővárossá emelték őket. Hasonló volt a helyzete Szentmihálynak, Tiszabüdnek, Tiszadobnak, Tiszalöknek, Új fehértónak. A mezővárosi státus kiharcolása terén a 18. század elejétől, közepétől nem a vásártartási jog megszerzése volt az elsődleges mozgató, motiváló tényező. A vásártartási jogot bármelyik arisztokrata megszerezhette birtokára anélkül, hogy az jobbágyainak bármiféle önrendelkezési jogot engedményezett volna. Ennél fontosabb volt a település, a communitás bírójának és esküdtjeinek szabad, a földesúri akarattól és befolyástól független megválasztása, a statutumalkotó jog és az úriszéki bíráskodás alóli mentesség mértéke. Ehhez társult a település igazgatási és igazságszolgáltatási ügyeinek írásos intézése. Ez a felelősség és hitelesség okán együtt járt a bíró és a hites testület rendszeres tanácskozásával, az együttes bíráskodással, a döntések írásba foglalásával és a hitelesítés során a testületi pecsét használatával. Az ügyek vitelének és a döntéseknek harmonizálni kellett a törvényekkel, a 10 LUKÁCS, 1886.; KUJBUSNÉ, 2003.; BALOGH, 1976. 14-17.; BALOGH, 1982. 93-131.; CSERVENYÁK, 1974.; CSERVENYÁK - MEZŐ, 1987.; DIENES, 1931. 68-115.; GALAMBOS - KUJBUSNÉ, 2001.; HÁRSFALVI, 1982.; BÁCSKAI - NAGY, 1984.