Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

II. Várostörténeti tanulmányok - Takács Péter: Mezővárosok Szabolcs vármegyében a 18-19. században

Takács Péter Mezővárosok Szabolcs vármegyében a 18-19. században Az oppidumok vagy mezővárosok a rendi korszaknak a pagus és a civitas, a földesúri falvak és a szabad királyi városok közé ékelődő, átmeneti településformái. A Kárpát-medence 13-14 ezer települése közül a 64-70 civitas és 13 ezernyi pagus, possessio mellett az oppidumok száma közelítette, olykor meg is haladta a 800-at.

1 Közülük azonban nem mindegyik rendelkezett a lakosság kiváltságait pontosan rögzítő királyi kiváltságlevéllel. Számos esetben a vásártartást engedélyező privilégium sem a település communitását, inkább csak annak egyik vagy másik földesurát, vagy egyszerre több földesurát illette. Volt mezőváros vagy rendezett tanácsú város - nem is egy - amelyik egy-egy etnikai vagy foglalkozásbéli népcsoport kollektív privilégiumából eredeztette városi jogát (jászkunok, hajdúk), aminek a szabad bíró- és esküdtválasztás, az autonóm alsó szintű igazságszolgáltatás volt a lényege. A rendiség koráról lévén szó, az oppidumok és a rendezett tanácsú városok lényegi kritériumait valahol itt kell megragadnunk. Abban a mozzanatban, amelyik ilyen vagy olyan mértékben egy-egy lakóközösséget, communitást függetlenített a földesúr bíráskodási hatalmától.

2 Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a település környezetéhez való viszonyát, a település és a lakó- és gazdálkodó közösség legkülönbözőbb előjelű és indíttatású funkcióit mellőzhetnénk. A funkciók, a szerepkörök egyébként szorosan összefüggtek a település demográfiai állapotával és viszonyaival, amik a legritkább esetben voltak csak függetleníthetőek a földesúr úriszéki hatalmának érvényesülésétől. E ponton kell megemlítenünk a szolgálatra, úriszéki alávetésre nem kötelezhető szabad emberek - nemesek, szegődményesek, taksások közössége - lakta településeket. Függően attól, hogy milyeh szemszögből közelítünk a mezővárosokhoz, a legkülönbözőbb ismérvek meglétét vagy hiányát állapíthatjuk meg. A legújabb városkutatás - elhanyagolva vagy teljesen mellőzve egy-egy korszak strukturális, szociológiai, kulturális és jogi jellemzőit - a települések mai funkcióit visszavetítve az ipari forradalom előtti lakóközösségekre, fontossági rangsort próbál rájuk erőltetni, nem törődve azzal, hogy a mai városi funkciók zöme a praeindustriális korszakokban - legalábbis a Kárpát-medencében - alig ad valamire is választ a rendiség korában, lévén a mostani szerepkörök akkor értelmezhetetlenek. Ezért semmiféle lényeges történelmi és funkcionális szerepkörre nem adnak választ, még kevésbé teszik lehetővé a települések urbanizációs rangsorának felállítását. A Kárpát-medence rendiség korabeli települései mentálisan, gazdasági, igazgatási, kulturális és önszerveződési szerepkörüket tekintve inkább tagadják, semmint erősítik a polgári korszak városszerveződési és funkcionális szerepköreit. Bizonyossággal tehát csak annyit állíthatunk, hogy a társadalom polgárosodásának, urbanizációs településszerveződési folyamatának az oppidumok voltak a regionális lenyomatai. Köztes településformát képeztek a falu, a pagus és a síkvidéki vagy alföldi városok, a civitások között. Jellegzetes arculatuk a 14. század végétől a 16. század elejéig formálódott ki. Előrevetítették egy városiasodó Magyarország ígéretét. A számuk a 15. század végén 1 BÁCSKAI, 1965.; FÉNYES, 1847.; FÉNYES, 1851.; GALAMBOS - KUJBUSNÉ, 2001.; BÁCSKAI, 2002. 2 BALOGH, 1982.; BÁCSKAI, 1965.; BÁCSKAI, 2002.; GYIMESI, 1975.; NÓVÁK, 1979.; NÓVÁK SELMECZI, 1986.