Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

II. Várostörténeti tanulmányok - Szabó Attila: Nagykőrös és Kecskemét örökváltsága

A mezővárosi nemesség jellegzetes - az elsősorban református vallású, tanult, értelmiségi pályára került - típusa jelent meg a 17-18. században. A legtöbb nemes Nagykőrösön (a város társadalmának 6,8 százaléka!) és Kecskeméten élt.

9 A városlakó nemességnek komoly befolyással bíró rétege a közbirtokosság (compossessoratus), illetve inszkripcionalista névvel jelölt családok voltak, akik - legalább elvileg - valamilyen nemesi fundust igazolni tudtak. Közülük nagyobb birtokkal csak kevesen rendelkeztek, például Kecskeméten a balásfalvi Kiss család vagy Nagykőrösön a Sigrayak és a Gombayak, akik fundusaikból a városnak is tudtak árendába bocsátani.

10 A városlakó nemesek igazi tömegét (például Nagykőrösön a négyötödét) az armalisták képviselték, vagyis akiknek nem volt nemesi birtokuk. Ugyanakkor közülük kerültek ki a mezőváros legvagyonosabb elemei is. (Példaként álljon itt a nagykőrösi Sigray István hitelkihelyezése 1801 és 1822 között, amely összesen 24 288 váltóforintra rúgott.) A bentlakó nemesek megszerezve a mezőváros főbírói, másodbírói és más vezető funkcióit a város érdekeinek hatásos védelmezőivé váltak, és nemes létükre városi polgárként kerültek hivatalukba. A tanácsosok jó része is közülük került ki. Nagykőrösön az 1815-ös statútum már szabályként rögzítette, hogy a szenátorok legalább fele nemes legyen. A hivatalt elért nemesek arányára világít rá Nagykőrös mellett Kecskemét példája, ahol szinte teljesen a kezükbe került a főbírói tiszt, de a belső és külső tanácsban is szép számmal (mintegy háromnegyed részben) lehetett őket találni. (Például az 1837-ben leköszönt kecskeméti 14 tagú tanács 10 tagja volt nemes, köztük egy vármegyei ügyész, két táblabíró, két vármegyei esküdt és öt hites ügyvéd.)

11 A többi mezővárosban a nemesség nem tudott ilyen pozíciókat elérni. A református ideológia, a puritán életmód kitűnően megfelelt a mezővárosi önkormányzat demokratizmusának. A tisztán kálvinista városokban (Nagykőrös, Pataj, Solt, Dunavecse) teljesen egybeforrt a városi elöljáróság és az egyházi konzisztórium, de a részben református oppidumokban (Kecskemét* Abony, Cegléd stb.) is meghatározó szerepe volt a protestáns egyházi szervezeteknek. A városi lét kulturális rangját adó közép- vagy felsőfokú iskoláról csak néhány mezővárosban beszélhetünk. A reformkorban Kecskeméten református gimnázium és jogakadémia, valamint katolikus gimnázium, Nagykőrösön református gimnázium és tanítóképző, Cegléden református algimnázium, Kalocsán és Vácon papnevelde, gimnázium működött.

12 Ezek közül azonban valóságosan a protestáns iskoláknak helyet adó mezővárosok kulturális fejlődése számított belső indíttatásúnak, a két katolikus főpapi székhely nem polgári erőfeszítésből vált kulturális központtá, hanem mint érseki, püspöki székhely. Nagykőrös megváltakozása „Nagy-Kőrös város lakossága, a meddig csak vissza lehet menni a nyomokon, föld és egyéb ingatlan birtokait mindig oly szabad, és pedig sem területre, sem személyre, sem a birtokrészek összefüggésére nézve nem korlátozott joggal adta-vette, mint régen, vagy ma akármelyik régi szabadkerületi, vagy szabad királyi város" - írta Galgóczy Károly 1896-ban.

13 A török hódoltság alatt megszerzett mezővárosi önrendelkezését (szabad bíróválasztást, statútumalkotást, ingóságok szabad adásvételét, befogadás jogát) sikerrel meg tudta védeni a 18. és a 19. században is, így valóságos kiváltságos (privilegizált) oppidummá vált. A megye 9 DÁNYI-DÁVID, 1960. 118-119. 10 RÁCZ, 1988. 77. 11 SZABÓ, 1992. 108. 12 FÉNYES, 1843. 309. 13 GALGÓCZY, 1896.49.