Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

II. Várostörténeti tanulmányok - Csatáry György: Beregszász a 18–19. században

érkeznek meg, akkor fizessenek ugyan, de ha gyalog vagy lovon mennek, nem; továbbá a lakosokat pecsétes igazolvánnyal lássák el. A városi ispotályról A város jólétének és szervezettségének egyik mutatója az egészségügyi intézmény jótékony támogatása, ami ebben az időszakban a beregszászi ispotály működtetését jelentette. Természetesen mint a városban minden, az ispotály is a Schönbornok védnökségével és anyagi támogatásával működhetett. Történetében ugyan voltak évek, amikor a gyógyintézet a kincstár kezelésébe ment át, ekkor általában a kezelés színvonala hanyatlott, mivel azt idegen bérlőkre bízták. A bérleti használatok alatt az ispotály színvonala valóban süllyedni kezdett, és a befolyt jövedelem rendszerint elkallódott. 1790 után az uradalom ellenőrizte az ispotály ügyeit, és arra a következtetésre jutott, hogy „ az előbbi evekben a parochusok kezelése alatt az ispotály vagyona mostohán gondoztatott, s éveken át nem adtak be számadást. " Gondnokok hiányában a plébánosok maguk vitték az intézet ügyeit. E szomorú állapotot az uradalom 1811. június hó 20-án tárta fel a püspökhöz terjesztett iratában, kérvén annak erélyes közbejárását. Ennek folytán a Helytartótanács 1814. január 14-én az 1778-1797. évek között elkészült számadásokat beküldte a grófi igazgatósághoz, azzal a megjegyzéssel, hogy ezen iratok szerint a töke 4105 forint 51 krajcár, s hogy az 1798-1813-ig terjedő hiányzó számadásokat a gróf állíttassa össze, a továbbiakban pedig vizsgáltassa meg, és ezentúl minden évben a költségvetést terjesztesse fel. A számadásokból kiderült, hogy az 1789-ben elhunyt Jandrisics János plébános után szintén 409 forint 49 krajcárnyi hiány mutatkozott; ennek következtében öccse Jandrisics János ottani bodnár mester és volt kurátor - ki mint ilyen, négy évről számadást szintén nem tett - 1815. május 9-én Verzár Gergely szentszéki ülnök s kiküldött bíró, Döbrentei Imre uradalmi tiszt és óvári Szőke József esküdt előtt kötelezvényt állított ki magától aziránt, hogy a hiányt egy év alatt ő fogja az ispotálynak megfizetni.

14 1809. augusztus 22-én Kocsis György munkácsi lakos özvegye nyújtott be kérvényt gróf Schönborn Ferenc Fülöphöz, melyben kéri, hogy mint 80 éves munkaképtelen aggot, ki nyolc évig dolgozott férjével a téglavetőn, vegyék be a beregszászi ispotályba. Azt a választ kapta, hogy üresedés esetén be fog vétetni. Az uradalmi igazgatóság támogatva az ispotályt, 1810. augusztus 27-én külön szabályzatot dolgozott ki a gondnok részére: A 18 pontból álló rendelkezés szerint a gondnok a bevett koldusok felett éber felügyeletet gyakoroljon, vigyázzon, hogy rendesen járjanak templomba, ott imádkozzanak, és hogy a ház helyiségeit tisztán tartsák. Ezenkívül a feladatai közé tartozott, hogy éjjelre az ajtót bezárja, az újvárosi telkesektől a bért és cenzust pontosan behajtsa; a Szegi malmot gondoztassa és úgy vigyázzon rá, „ mint a szeme fényére ", hogy a molnár az ispotálynak járó részt híven adja ki, s a plébános is a maga felét beszedje és nyugtázza; a szőlő termését kellően értékesítse, s vegye számadásba a tőke kamatait is. A malom jövedelméből minden hónapban két véka lisztet őröltessen a koldusok számára, a többit pedig adja el a provisor tudtával adja el, s a pénzből fát és fehér ruhát vegyen az ispotálybeliek részére. Évenként a számadást adja be az uradalmi igazgatósághoz, és nélküle a város egy koldust se vegyen fel. A malom körüli javításokról tegyen előleges jelentést jóváhagyás végett. Fizetéseként megállapítottak évenként száz forintot oly megegyezéssel, hogy az a szaporodó jövedelemhez képest emelkedni fog. 14 Lásd Lehoczky Tivadar: A beregszászi ispotály című írását. In: LEHOCZKY, 1999. 81-82.