Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Csekő Ernő: A szekszárdi Leopoldok. Pillanatfelvétel egy saját irathagyatékkal nem rendelkező család kutatásának állásáról

Az előzőekben a Leopold család két nemzedékének történetével kapcsolatos kutatásaim további irányát vázoltam fel, melynek abszolválása során a Leopold család két generációjának valamennyi, felnőttkort megélt tagjával egyenként szándékozom foglalkozni. Ez előreláthatólag hosszú éveket vesz majd igénybe. Viszont, amint az eddigiekből is kiderült, a vidéki zsidóságnak egy számtalan területen működő, ekképp gazdag történettel bíró családjáról van szó. A Leopold család Szekszárd és Tolna megye zsidóságának kétségkívül egyik, ha nem a legjelentősebb családja volt a korszakban, nem feltétlenül csak vagyona, és nem is csak gazdasági szerepvállalása miatt, hanem a közélet és felekezeti élet, valamint a tudomány és művészet terén kifejtett tevékenysége miatt. Tekintélyes - és főképp dinamikus - utat járt be a család, amíg Leopold Izsák Szekszárdra történő „ bebocsáttatásától" a megye társadalmában elfoglalt megbecsült és befolyásos pozícióig eljutott. E felemelkedés mindössze pár évtizedes története mégsem hasonlítható a korszakban a zsidóság körében egyáltalán nem ritka szédületes karrierekhez - például a Leopoldokkal rokonságba kerülő Fellner Henrikéhez -, és a család anyagi gyarapodása se érte el azt a szintet, hogy a nagypolgárság részeiként tarthatnánk számon őket. A középpolgárság sorába - Leopold Sándor, dr. Leopold Kornél, Leopold Gusztáv és ifj. Leopold Lajos esetében annak feltétlenül vagyonos rétegébe - sorolható családnak ugyan volt kapcsolódása (pl. Leopold Klára - Fellner Alfréd házassága) a nagypolgársághoz, azonban azt, amit a felemelkedése, vagyonosodása során pl. a nagykanizsai Guttmann család

65 Zala megyei működésével elért, az a Leopoldoknak nem sikerült.

66 Ez talán betudható Szekszárd Nagykanizsától elmaradó gazdasági lehetőségeinek is, de ennek ellenére sem találkozunk a fővárosba irányuló mobilizációval, egészen az 1920-as évek elejéig, aminek okairól már ejtettünk szót.

67 Számomra úgy tűnik, hogy a Leopold Sándor és Károly által Szekszárdon megteremetett pozíció, melyet a következő nemzedékben dr. Leopold Kornél és Leicht Lajos vitt tovább, oly erőteljes és stabil volt, hogy az a család - legalábbis jelentős része - számára marasztaló hatással bírt. Felhasznált források PSZL, 729. Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár, Szabó Ervin iratai TMÖL Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára IV. A. 1. Tolna Vármegye Nemesi Közgyűléseinek iratai, 1654-1848. IV. B. 152. Tolna Megyei Cs. Kir. Megyehatóság iratai, 1850-1871. IV. B. 404. Tolna vármegye alispánjának iratai, 1872-1944. IV. B. 428. Felekezeti anyakönyvek másodpéldányainak gyűjteménye, 1827-1896. V. 74. Szekszárd város iratai, 1905-1944. V. 76. Szekszárd Város Árvaszékének iratai, 1897-1944. VI. 104. Szekszárdi Földmérési Igazgatóság iratai, 1818-1943. VI. 401. Szekszárdi Állami Építészeti Hivatal iratai, 1851-1953. VII. 1. Szekszárdi Törvényszék iratai, 1772-1949. 65 Egyébként gelsei Guttmann Vilmos évtizedeken keresztül Leopold Sándor társa volt az izraelita felekezet vezető szerveiben. Lásd KERECSÉNYI, 1979.; RABBIKÉPZŐ, 1927. 33. 66 Leopold Gusztáv és ifj. Leopold Lajos - gr. Batthyány Ervin mellett - így is a Huszadik Század körének legtehetősebb tagjainak számítottak, így pl. nem egyszer támogatták Szabó Ervint, hol pénzzel, hol azzal, hogy hosszabb időkre Leopold Gusztáv szentágotai kúriájának vendégszeretetét élvezhette. Lásd SZABÓ, 1978. 67 A család III. nemzedékéből Leopold Lajos fia, dr. Leopold Elemér volt az első, aki fiatalon Budapestre költözött, ott többek közt az új ügyvédi rendtartás egyik kidolgozója volt.