Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

II. Várostörténeti tanulmányok - Fazekas Rózsa: A Károlyi család a nyíregyházi örökváltság idején

Fazekas Rózsa A Károlyi család a nyíregyházi örökváltságok idején A 19. század elején Nyíregyháza mezőváros fele-fele részben a Dessewffy és a Károlyi család osztatlan birtoka volt. A Károlyiak a 18. század közepén szerezték meg. A szatmári béke után a kincstár kezelésébe került az ecsedi uradalommal együtt a Rákóczi-birtokok részeként, majd Bánffy György kapta zálogba. A viharos években elnéptelenedett Nyíregyháza azonban kevés hasznot hozott, ezért Bánffy már Károlyi Sándornak felajánlotta megvételre. Erre azonban csak 1748-ban került sor. Károlyi Sándor fia, Ferenc vette meg, aki 1753-ban hozzálátott betelepítéséhez miután megszerezte a Dessewffyek és a megye jóváhagyását.

1 A település a földesurak nyújtotta kedvező feltételeket kihasználva gyors fejlődésnek indult, és a 19. század elejére beteljesült Károlyi Ferenc sógorának, Rácz Demeternek a jóslata, miszerint „ igen jó hely támadhat Isten kegyelméből belőle. "

2 Nyíregyháza szorgalmas, törekvő, gazdagodó lakói úgy érezték, hogy a földesúri hatalom, ha mégoly jóindulatú is, akadálya további gyarapodásuknak, ezért 1802-ben kérvénnyel fordultak mindkét földesúri családhoz, amelyben kezdeményezték mindenféle földesúri teher örök időkre történő megváltását. A Dessewffy családdal sikerült a mezőváros közösségének 1803-ban megegyeznie, a Károlyiakkal viszont nem. A család akkori feje Károlyi József volt, aki Károlyi Antal és Harruckern Jozefa egyetlen fiaként 1791-ben, apja halálakor örökölte a Harruckern-birtokokkal (kb. 120 ezer kat. hold

3

) kibővült és már több generáción át nem osztódott, több, főleg keletmagyarországi megyében elterülő birtokkomplexumot. Károlyi József azonban nemcsak hatalmas vagyont örökölt őseitől, hanem a család rangjához illő, apáról fiúra szálló pozíciókat is. Már 1791-ben, apja halála után megkapta a főispáni kinevezést, de az uralkodó báró Vécsey Miklós személyében adminisztrátort állított mellé, hogy segítse a kormányzásban, vagyis a tényleges hatalmat ö gyakorolta. Csak 1794-ben foglalta el a főispáni széket Szatmár megye rendjeinek kérésére, amelyet akkor már több mint 150 éve a Károlyi család töltött be a megyében. Az 1794. július 7-én tartott fényes és nagyszabású installáció híven tükrözte Károlyi József vagyoni helyzetét. A főispáni beiktatás részleteit Henyei László piarista tanárnak, Károlyi József egykori nevelőjének, később pedig tanácsadójának leveléből ismerhetjük meg, amit Károlyi Antalnénak írt. A beiktatási ünnepségen részt vett Szatmár megye magisztrátusa, 13 megye és Erdély nagyszámú küldöttsége, valamint a megyei nemesség színe-java. A beiktatást követő ebéd árulkodik leginkább Károlyi József gazdagságáról, a terítékek anyaga pedig a meghívottaknak a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyéről. A lovaglóiskola „közepén 300 személyre vala három asztal terítve ezüstre^ igen nagy ékességgel; a két végén lévő galérián pedig 40-40 személyre hasonló ékességgel, porczellán készülettel. A Reitschul udvarán pedig leveles szín állíttatott 250 személyre, ahol czintányérokról ebédeltek. Elszéledtek azonkívül, a kik magok alkalmatosságukkal kívántak élni, vagy más okbul ezen asztalokhoz nem jöttek és a méltóságos uraság tiszteinél hol húszan, 1 CSERVENYÁK, 1969. 9. 2 Uo. 10. 3 ÉBLE - PETTKÓ, 1911. XX. Bevezetés 4 A Károlyi család az osztálykor, 1827-ben összesen 24 q ezüstnemüvel rendelkezett, amelynek becsértéke 40 ezer rénes forint volt.