Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Makra Zsigmond: A Rohody család története a XIV–XV. Században

Figyelmet érdemel az a vizsgálat, amelyről több, 1416-ban kelt oklevél tudósít. A Vayak panaszt tettek a megyénél, amely szerint Pelbárt nevű jobbágyukat egy egész sereg Rohody László fiával Simonnal, Kántor Mihály, Török (dictus) Mihály, Gödény (dictus) István, Gödény (dictus) Bálint, stb. megverte és övét késével együtt elvette. Érdekes, hogy a Vayak a fenti panasszal egy időben egy másik panaszt is előterjesztettek a megyéhez, amely szerint őket - Tamást és Ábrahámot a Rohodyak megölték volna, ha el nem menekülnek, Balázs nevű familiáriusukat elérték és félholtra verték.

28 E két, július 28-án íródott oklevél után október 7-én Vay Tamás újabb panaszt terjeszt elő. Hihetnénk, hogy pontosítja, vagy kiegészíti előző panaszát, de nem: egy három év előtti ügyet hoz elő. A megye előtt elmondja, hogy nyolc Rohody (nagyjából azonosak a már említettekkel) az ő Sánta György nevű jobbágyát agyonverte, amiből neki 100 új forint kára származott. Az ügy további folyásáról, sajnos, nincs adatunk.

29 Két év elteltével a Rohodyak tesznek panaszt a királynál, aki utasítja a leleszi konventet az ügy kivizsgálására. A panaszosok: László fiaival, Simonnal és Ferenccel, Török Mihály, Kántor Mihály, Imre (aki Lászlónak fia), Mihály (aki Andrásnak fia), valamint György és László (akik Mátyásnak fiai) előterjesztik, hogy Rihnói Perényi Miklós (Nicolaus dictus Peren de Ryhno) Rohod birtokról több nyájat elhajtott. Visszakapták-e állataikat? Nem tudjuk.

30 28 Zs. V. 2154. és 2155. Itt, és a továbbiakban is - amint erre az előző adatok is utalnak - a Vay (talán Vajcsy!) családról van szó. Ez világos a 20. jegyzet alatt idézett, igen részletes családtörténeti munka alapján, de helyesen közli a Zsigmondkori oklevéltár korai, még Mályusz Elemér által készített kötete (26. jegyzet) is. Itt ez áll: Voya-i Miklós... majd a hivatkozásban: Dl. 96 732, Vay család levéltára. Az emberöltővel később folytatott Zsigmondkori oklevéltárnak az első hivatkozása a családra így szól: Way-i Miklós (Zs. III. 263.) A további oklevélközlésekben viszont - van belőlük 20 darab, csak ebben a kötetben - de Vaja, de Waja, de Woja alakok állanak. Ennek nyomán a mutató - hibásan - „Vajai" családot közöl. Ez a hibás alak, sajnálatos módon, az oklevéltár további köteteit is végig kíséri. A középkorban vidékünkön csak a Vay család szerepelt, a vajai Vajay család csak a XVI. században tűnik fel Kraszna, majd Szilágy és Bihar vármegyében. (Szabolcs de Vajay: Ordinis Sancti Johannis in Hungária Thesaurus ac corpus. Magánkiadás, 1987.) 29 Zs. V. 2345. 30 A Zsigmondkori oklevéltár újabban megjelent köteteiben némi zavar észlelhető a Rohody család Török és Kántor dictus neveinek közlésében. A Zs. VI. 1550. regeszta (A Leleszi konvent. Orsz. Lt. Acta a. 1518-37., illetve DF 221 089 jelzet) téves olvasat folytán török, illetve Kántor helyett a nemlétező „Teuk", illetve „Kaytor" alakot közli. A mutató az említett alakokat feloldja, így megalkotja a soha nem volt Kajtor és Tök családot. Boldogult Cantor dictus Michael viszontagságai ezzel még nem érnek véget. A Zs. V. 315. regeszta a sérült DF 284 048 oklevelet így kivonatolja: „Mathias de Rohod, [...] K[...]mon de eadem Rohod" A „mon" töredék téves olvasatból ered, az idézett szöveghely helyes feloldása a következő: Michael kantor de eadem Rohod. A Michael helyessége nem lehet kétséges, más oklevelekkel, pl. ugyanezen kötet 2329. regesztájával való összevetés nyomán. A Kajtor név abszurditását névtani alapon is indokolhatjuk: a haszontalan, mihaszna jelentésű Kajtár/Kajtor nevet nemes ember a középkorban nem viselte. (Nemtelenek igen.) Kaytár nevű nemes 1660-ban tűnik fel először (ekkor nemesíttetett meg), de ez már bőven a családnevek kialakulása utáni időkre esik. (Kaytár Mihály Turul, 8. 1890. 87.)