Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

N. Fodor János: A XIII–XIV. század társadalmi és politikai változásai Szabolcs vármegyében

fiainak, Istvánnak, Péternek és Lászlónak a gabonáját a piacról elvitték, Ajaki Péter fia Jánostól pedig egy lovat nyergestől elvettek. A viszályból a nők sem maradtak ki, ugyanis Várdai Domonkos felesége Dögei Egyed anyját és feleségét a plébániatemplomból „illetlen szavakkal" kikergette. Az ügyet a jászói konvent vizsgálta ki, s a panaszt jogosnak találta.

22 Az ellenségeskedés okát nem tudjuk, csak azt, hogy Erzsébet királyné meghagyta a Várdai aknák a konvent útján, hogy a fenti nemeseket a várdai vásározásban és a mise hallgatásában ne akadályozzák. Az oklevél fontos utalása az esemény leírásán túl az, hogy a nemesség már ekkor valamilyen szinten bekapcsolódott a kereskedelembe, gabonafeleslegét a piacra vitte eladni, mint ahogy Jékei Jakab fiai is tették. A Várdaiak a szerdai hetivásár tartásának jogát 1335-ben kapták meg a királytól, s ez jelentősen elősegítette a mezőváros fejlődését.

23 Úgy tűnik, hogy az eltelt évtizedek alatt a család ezáltal jelentős befolyásra tett szert a Tiszakönyök területén. Szabolcsban már a Várdaiak előtt, 1325-ben hetivásár-tartási jogot szereztek a Kállóiak Nagykálló mezővárosban, de ezzel egy időben a király megszűntette a Debreceni család birtokán, Böszörményben szombatonként tartott vásározást.

24 A XIV. század elején 300 fölöttire tehetjük a lakott helyek számát Szabolcs vármegyében, ez a szám azonban a század második felétől rohamosan csökkenni kezdett. A falvak pusztásodásának gazdasági okai voltak, ugyanis a földműveléssel szemben az állattartás, ezen belül is a ridegtartás kezdett túlsúlyba kerülni, s ezen belül is a ridegtartás. Ehhez járult hozzá a munkaerőhiány, amelynek kialakulásáról nem tudjuk pontosan, hogy mennyire játszott szerepet benne az 1348-as nagy pestisjárvány. A pusztásodást elősegítette az is, hogy a munkaerőhiányt a földesurak gyakran a jobbágyok lakóhelyükről történő erőszakos elhurcolásával próbálták ellensúlyozni.

25 A gazdasági fellendülést és a békés évtizedeket a megyei lakosság változóan élte meg. A nemesség számára lezárult a királyi birtokadományozás általi vagyonszerzés korszaka.

26 Birtokaikat hol törvényes keretek között birtokperekkel, hol pedig erőszakos módon hatalmaskodással próbálták meg növelni. MOL Dl 96585. Z. I. 521. A Nagykállóhoz közel fekvő Nagysemjén még 1271-ben kapott vásártartási jogot IV. Lászlótól a pénteki napokra, de ez a kallói vásár hatására lassan elsorvadt. (Németh, 1993. 175). Például Geszteréd azért lett puszta a század közepén, mert Biri Tamás a település kilenc jobbágyátjavaikkal együtt fogságba vetette és elhajtotta. (A. III. 216.). Fügedi Erik: Az Elefánthyak. A középkori magyar nemes és klánja. Bp., 1992. (a továbbiakban Fügedi, 1992.) 179.