Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

N. Fodor János: A XIII–XIV. század társadalmi és politikai változásai Szabolcs vármegyében

szerviensek várépítéshez kértek engedélyt a királytól a Bodrog és a Tisza összefolyásánál, amit meg is kaptak.

4 A bekövetkező második mongol pusztítás azonban nagyságrendben nem volt az előzőhöz mérhető. Az őrtelepülések nagy része áldozatul esett a korábbi pusztításnak. Györffy György kimutatása szerint a tatárjárást követő időben a -teleké utótaggal szereplő településnevek elpusztult helyet jelölnek. Szabolcsban is számos ilyen nevet találunk a XIII. század végén, közöttük például Nyírbogdányt, amely azonban a XIV. század elejére újra benépesült. ,JSÍyír(egyháza), Sima(egyháza), Pród(egyháza) stb. pusztulására a falunév megváltozásából következtethetünk" ? A későbbi birtokadományozások az itteni birtokosok magtalan haláláról szólnak. A Jékére vonatkozó 129l-es adománylevél azt említi, hogy birtokosai korábban örökösök nélkül haltak el, s földje a tatárjárás óta üresen áll. Napkor is a tatárjárás alkalmával néptelenedett el.

6 Ebben a korban zajlott le az a folyamat, amely során a királyi vármegyeszervezet helyébe a nemesi vármegye lépett. Ennek következtében a korábbi várispáni székhelyek elveszítették jelentőségüket. Szabolcs vármegye területén belül egykor két várispánság feküdt. A középső, a déli és a nyugati részek a szabolcsi földvár igazgatása alá tartoztak, míg az északi beszögelés a borsovai várispánság területét gyarapította. Ez a terület földrajzilag a Tiszakönyök településeit foglalta magában, határa a Tisza kanyarulatát követte a beregi Vásárosnaménytól egészen Dombrádig, magába olvasztva a Rétköz falvait. A terület határát, és Borsovához való tartozását az 1330-as évekből fennmaradt pápai tizedjegyzék alapján állapíthatjuk meg. Németh Péter e tizedjegyzék alapján az ekkor már Szabolcs vármegye részét képező borsovai esperességen belül említett falvakat tekinti a korábbi századokban Borsovához tartozónak.

7 4 Németh Péter: Királyok-ispánok-jobbágyok. Folklór és ethnográfia 48. Szerk. Ujváry Zoltán. Debrecen, 1988. 76. 5 Csermely - Mező - Németh, 1969. 24. 6 Jéke: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regeste regum stirois Arpadianae critico-diplomática. I—II. Szerk. Szentpétery Imre és Borsa Iván. Bp., 1923-1987. (a továbbiakban Árp.) 3812.; Napkor V. István király 1271-ben a birtok déli felét, amely Buíuré és rokonságáé volt, a Balogsemjén nembeli Ubul fia Mihálynak adományozta (Németh, 1997. 141). 7 Németh Péter: Borsóvá határvánnegye kialakulása. Nyíregyháza, 1974. 12.