Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Drăgan, Ioan: A Máramarosi oklevelek Bereg, Szatmár és Szabolcs vármegyék történetének forrásai

IOAN DRAGAN A MÁRAMAROSI OKLEVELEK BEREG, SZATMÁR ÉS SZABOLCS VÁRMEGYÉK TÖRTÉNETÉNEK FORRÁSAI* A közös román-magyar történelemben Máramaros - több szempontból - egyedi eset. Többek között az egyedüli középkori vármegye volt, amely egy jól körvonalazott román vajdaság átalakulásából keletkezett. Az itteni nemesség egészen az újkorig megtartotta túlnyomóan román jellegét, sőt, egészen az 1500-as évekig vezető szerepe volt. Ez a román vajdaság, amely megkísérelte az elszakadást a magyar királyságtól, és meghatározóan hozzájárult Moldvának mint államnak a létrejöttéhez, a történészek részéről különös érdeklődésnek örvendett 1 . Munkájukat egy jelentős körülmény nehezítette meg: a középkort illetően nem állott rendelkezésükre a teljes forrásanyag. Dolgozatomban röviden vázolni kívánom egy, a máramarosi oklevelek teljes hozzáférhetőségét célzó merész terv lényeges - de természetesen előzetes ­adatait, valamint néhány érvvel fel szeretném kelteni a Máramarossal határos vármegyék történetét kutatók érdeklődését is. Az összes román tartományok közül Máramaros az, ahol a legtöbb középkori oklevél keletkezett és maradt fenn. Ugyancsak innen emelkedett ki egyike a nagy román oklevélkiadóknak: apsai Ioan Mihályi 2 . 1998-ban egy csoport kolozsvári szakember: Ioan Aurél Pop, Vasile Rus, jelen tanulmány szerzője, valamint Érszegi Géza Budapestről csatlakozott a mai Máramaros megyéből származó fiatal Marius Diaconescu kezdeményezéséhez, amely az 1199 és 1556 közötti máramarosi oklevelek előkészítését és kiadását célozta. A tervet pénzügyi támogatásban részesítette a prágai „Research Support Sebemé", valamint a Nyílt Társadalomért Alapítvány. A már jórészt elvégzett feltárási munka nagyarányú kutatásokat igényelt mind a Máramarosra vonatkozó nagyszámú kiadványban, mind több romániai, magyarországi, szlovákiai, ausztriai és ukrajnai levéltárban. *Románról magyarra fordította: Kiss András 1 A román történetírás legjelentősebb monográfiája Radu Popa: fara Maramuresuhú In veacul al XlV-lea, Bucure?ti, 1970. (Második kiadás 1997), (a továbbiakban Popa, 1970.) Ez számos ro­mán és magyar történész sorát követi, akik ennek a tartománynak a történetét kutatták. Ezek közé tartozik Csánki Dezső, Lehoczky Tivadar, Petrovay György, Alexandru Filipa§cu, Bélay Vilmos, Alexandru Dobosi és mások. 2 A Diplome maramuresene din secolele XIV si XV című, a Román Tudományos Akadémia által díjazott jeles kiadványának százéves évfordulóján, 2000-ben Kolozsváron újra kiadták az okle­véltárat, a szelistyei Juga család egyik leszármazottja által vezetett alapítvány gondozásában. [Az említett kiadvány Mihályi János gondozásában Máramarosi diplomák a XIV-XV. század­ból címmel jelent meg Máramarosszigeten 1900-ban (a továbbiakban Mihályi, 1900.)]

Next

/
Thumbnails
Contents