Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Józan Lajos: A huszti református egyház XVII–XIX. századi iratai

JÓZAN LAJOS A HUSZTI REFORMÁTUS EGYHÁZ XVII-XIX. SZÁZADI IRATAI A Huszti református egyház levéltári anyagához először 1784. február 3-án, az egyházközösségben tartott gyűlés határozata értelmében kezdtek regisztert készíteni. Az egyház ládájában állottak ezek a levelek, az „ekklésia ládája" pedig a mindenkori gondnok lakásán volt. Itt tartották a konzisztoriális gyűléseket is. 1784-ben történetesen csernelházi Csernél Miklós volt a főgondnok. Három fasciculusra osztották az aznap megszámolt leveleket. Az elsőbe 27, a másodikba 25, a harmadikba 10 levél került. Másfél hónap múlva folytatták az összeírást, ekkor az összeírok nevét is ismerjük: Czáró Fogarassy Zsigmond és Tóth József nemes urak voltak. A negyedik fasciculus fölé ezt írták: „sok haszontalan levelek vágynak benne ". Valószínűleg gondnok-, vagy ahogy errefelé ma is nevezik, kurátorváltás történhetett, mivel Nagy-Iday György kurátornál folytatódik az iratok regiszterének készítése. A negyedik fasciculusba 23 levél került. Nem fejezhették be az összeírást, mert amikor 51 év múlva újból elővették a leveles ládát az iratok jegyzékének elkészítése, korabeli kifejezéssel élve „regesztrálás" céljából, több tucat olyan levelet találtak, amelyek a XVIII. századot megelőzően íródtak, némelyek eredeti, némelyek másolt példányokban. Azt is megállapították, hogy a harmadik fasciculusból hiányzik 5 levél, a negyedikből pedig 7 darab. 1835. január 12-én lajstromozta Horváth Pál kurátor, Jászay István lelkipásztor és Tóth Pál jegyző a még nem regisztrált leveleket az 1784 óta gyűlt írásokkal együtt, amelyek összesen kilenc fasciculusba osztódtak. 1838. tavaszán Jászay István lelkész, egy maga által készített tíz lapos füzetbe lemásolta ezeket az iratjegyzékeket, ahogy ő maga megjegyezte: „oly véggel, hogy az eredetit ne kelljen mindenkor elővenni". Jászay István 1791-ben született az Abaúj megyei Csere-Bátoron, a teológiát Sárospatakon végezte, német nyelvet Rozsnyón és Bécsben tanult. Segédlelkész volt Szatmárnémetin, tanár Máramarosszigeten, másodlelkész ugyanitt, 1829-1834 között Visken lelkész, innen kerül 1834-ben Husztra. A következő évben rendezte a levéltárat, mint művelt és íráshozértő emberről vannak feljegyzések róla, 1847. október 23-án halt meg. Az általa rendezett szép és gazdag levéltár 1835 után minden bizonynyal számos anyaggal bővült. 1947-ben minden egyházi ingatlant és ingóságot államosítottak, máig nem lehet tudni, hol lehetnek ezek az értékes levelek, melyek közül csupán a 8. fasciculusban jelzett 20. és 21. pont alatt szereplő két levél maradt meg az eredeti helyén oly sérült állapotban, hogy alig olvasható. Mivel a Jászay lelkész ál-