Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)
Szegőfi Anna: Tapasztalataim és észrevételeim a tanácsi iratok selejtezése és rendezése közben
SZEGŐFI ANNA TAPASZTALATAIM ÉS ÉSZREVÉTELEIM A TANÁCSI IRATOK SELEJTEZÉSE ÉS RENDEZÉSE KÖZBEN Selejtezzünk, vagy ne selejtezzünk? Sokat és sokszor vitatkoztunk már erről a kérdésről, elhangzott számos pro és kontra érv. Mindannyiunknak vannak rémtörténetei pótolhatatlan iratpusztulásokról, elhibázott selejtezésekről. Minden megyében akad egy-egy teljességgel elpusztított irat-együttes, amely az 50-es évek papírhiányának esett áldozatul. Közmondásos ebben a szakmában a központi utasítás alapján végzett árvaszéki selejtezés, amiről ma már csak azt mondhatjuk, hogy boldog az a levéltár, ahol nem hajtották végre az utasítást. Mindezek mellett az évek során pusztult el iratanyag a mindig jelen lévő tudatos politikai indíttatású iratmegsemmisítés következtében is. S akkor még nem is vettük számításba a katasztrófa helyzeteket: a háborút, az árvizet, a raktárakban kárt okozó előre nem látható csőtöréseket stb. Anélkül, hogy a „selejtezzünk, ne selejtezzünk" elméleti vitába bocsátkoznék a tanácsi iratok selejtezésének szükségességéhez szeretnék néhány indokot felsorolni. - A levéltárak gyakorlatában -főként az előkészítés nélkül, meglehetős veszteségekkel lezárt járási tanácsi megszűnések óta - sokszor előfordult, és az utóbbi 1-2 évben ez még gyakoribb lett, hogy selejtezetlenül vettünk át iratokat, félve az irattárban elvégzett selejtezés szakszerűtlenségétől. Ezek az iratok ügyviteli-levéltári szempontú selejtezésre várnak. - A tanácsok története lezárt korszak lett, lezárult a fond, be kell gyűjtenünk. Az új iratanyag számára helyet kell biztosítani, mindenről, ami az elmúlt évek során mint kétes, vagy kétséges történeti értékű irat felhalmozódott, döntenünk kell, ki kell üríteni az önkormányzati irattárakat. - Állományvédelmi szakembereink megállapították, hogy a tanácsi iratanyag a papír minősége, és a hagyományosan rossz irattári körülmények miatt igen gyors pusztulásra van ítélve, menteni kell. A tömeges restaurálás szóba sem jöhet, nincs sem ember, sem eszköz. így iratmentési lehetőségként nem maradt más, csak a másolás - amilyen gyorsan csak lehet mikrofilmre, vagy más technikával, más eszközökre. A gyors és tömeges másolásnak azonban gátat szab, hogy jelenleg az irattárakban és levéltárakban egyaránt fellelhető tanácsi iratanyag másolására nincs elegendő pénz, sem személyi, technikai kapacitás. A megoldás magától adódik; optimálisra kell csökkenteni az iratanyag mennyiségét.