Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Szegőfi Anna: Tapasztalataim és észrevételeim a tanácsi iratok selejtezése és rendezése közben

SZEGŐFI ANNA TAPASZTALATAIM ÉS ÉSZREVÉTELEIM A TANÁCSI IRATOK SELEJTEZÉSE ÉS RENDEZÉSE KÖZBEN Selejtezzünk, vagy ne selejtezzünk? Sokat és sokszor vitatkoztunk már erről a kérdésről, elhangzott számos pro és kontra érv. Mindannyiunknak vannak rém­történetei pótolhatatlan iratpusztulásokról, elhibázott selejtezésekről. Minden megyében akad egy-egy teljességgel elpusztított irat-együttes, amely az 50-es évek papírhiányának esett áldozatul. Közmondásos ebben a szakmában a köz­ponti utasítás alapján végzett árvaszéki selejtezés, amiről ma már csak azt mondhatjuk, hogy boldog az a levéltár, ahol nem hajtották végre az utasítást. Mindezek mellett az évek során pusztult el iratanyag a mindig jelen lévő tudatos politikai indíttatású iratmegsemmisítés következtében is. S akkor még nem is vettük számításba a katasztrófa helyzeteket: a háborút, az árvizet, a raktárakban kárt okozó előre nem látható csőtöréseket stb. Anélkül, hogy a „selejtezzünk, ne selejtezzünk" elméleti vitába bocsátkoz­nék a tanácsi iratok selejtezésének szükségességéhez szeretnék néhány indokot felsorolni. - A levéltárak gyakorlatában -főként az előkészítés nélkül, meglehetős veszteségekkel lezárt járási tanácsi megszűnések óta - sokszor előfordult, és az utóbbi 1-2 évben ez még gyakoribb lett, hogy selejtezetlenül vet­tünk át iratokat, félve az irattárban elvégzett selejtezés szakszerűtlenségé­től. Ezek az iratok ügyviteli-levéltári szempontú selejtezésre várnak. - A tanácsok története lezárt korszak lett, lezárult a fond, be kell gyűjte­nünk. Az új iratanyag számára helyet kell biztosítani, mindenről, ami az elmúlt évek során mint kétes, vagy kétséges történeti értékű irat felhalmo­zódott, döntenünk kell, ki kell üríteni az önkormányzati irattárakat. - Állományvédelmi szakembereink megállapították, hogy a tanácsi irat­anyag a papír minősége, és a hagyományosan rossz irattári körülmények miatt igen gyors pusztulásra van ítélve, menteni kell. A tömeges restaurá­lás szóba sem jöhet, nincs sem ember, sem eszköz. így iratmentési lehető­ségként nem maradt más, csak a másolás - amilyen gyorsan csak lehet ­mikrofilmre, vagy más technikával, más eszközökre. A gyors és tömeges másolásnak azonban gátat szab, hogy jelenleg az irattárakban és levéltá­rakban egyaránt fellelhető tanácsi iratanyag másolására nincs elegendő pénz, sem személyi, technikai kapacitás. A megoldás magától adódik; op­timálisra kell csökkenteni az iratanyag mennyiségét.

Next

/
Thumbnails
Contents