Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Lakos János: A magyar levéltárügy alapkérdései 1953 és 1955 között (Miért és hogyan került a levéltárügy a Minisztertanács felügyelete alá?)

Január 20-án a tárcák képviselői és levéltári szakemberek megtárgyalták a tvr.-tervezetet. Számos észrevétel, javaslat hangzott el, pl. az, hogy a területi levéltárakban is rendezni kell az 1945 utáni iratok ügyét, hogy nem szabad megszüntetni a KGL-t, hogy nem kell megemlíteni az MDP és a DISZ iratait. Január hátralevő napjaiban is folytak a különböző megbeszélések. Ezek témája -a szövegmódosítás kérdése mellett - elsősorban a tervezett új feladatok ellátásához még hiányzó személyi feltételek megteremtése volt. A LOK vezetője erről 1955. január 24-én azt jegyezte fel és hozta a Minisztertanács hivatala és a minisztérium tudomására, hogy a levéltári terület a jelen létszámmal új feladatot vállalni nem tud.; a tvr.-nek ,, ebben a formában való létrehozását viszont szükségesnek tartom, mert ez adja meg a jogi felhatalmazást a legminimálisabb mértékben való eljáráshoz is. Kértem, hogy a levéltárak legalább a racionalizálás előtti létszámukat kapják vissza, " merta levéltárak jelenlegi minimálisnak mondható létszáma tulajdonképpen a jelenlegi feladatok korlátozott ellátására elegendő csupán, s a jelenlegi feladatok lényeges sérelme nélkül új feladatot ellátni nem tudnak ". Az Oktatásügyi Minisztérium Jogi Osztálya 1955. február 1-jére új tvr.tervezetet készített (24 szakaszból állt), majd ezt Borsa Iván és Ember Győző rohammunkával korrigálta. Ebben a 23 szakaszos változatban már nem szerepelt a TÜK-iratkezelés kérdése, a Belügy- és Külügyminisztérium és szerveik irataira nem volt előírva a levéltári szakfelügyelet, és szó sem esett a megyei, járási központi irattárakról vagy a Népi Demokratikus Korszak Központi Levéltáráról, - sőt elmaradt a levéltárak névszerinti említése is. Március folyamán beérkeztek a minisztériumba a tárcák véleményei a köröztetett tervezetről. Komoly ellenvéleményt fogalmazott meg az Igazságügyminisztérium több vonatkozásban is (pl. nem fogadta el a Nemzeti Levéltári Alap fogalmát, elutasította a levéltárak beleszólását az iratkezelésbe), valamint a Pénzügyminisztérium (az egész tervezettel nem értett egyet, mert nem látta annak pénzügyi kihatásait, és nem tartotta célravezetőnek a Minisztertanács közvetlen felügyelete alá rendelt szervek számának további szaporítását). Szóban hasonlóan nyilatkoztak a Minisztertanácstól is, és újra felmelegítették a területi levéltárak tanácsokhoz decentralizálását a MOL szakfelügyeletével, valamint a MOL-nak az MTA irányítása alá helyezését. Ezeknek a „helytelen nézeteknek" a megcáfolása érdekében a LOK minden követ igyekezett megmozgatni. A MOL, illetve az intézmény pártszervezete kapcsolatait is igénybe véve interveniált a Pártközpontban.

12 Április végén Borsa Iván, mintegy továbbfejlesztve 1953 elején tett javaslatát, talán elkeseredésében, úgy vélte, hogy az 1945 előtti levéltári anyaggal „a négy fal között" a létező levéltári szervezet foglalkozzék, míg „a felszabadulás utáni anyagot el kellene különíteni, s [aj Belügyminisztérium apparátusát kifejleszteni a TÜK-ön kívüli irattárak ellenőrhatok: MOL-M-KS-276. f.-91. fcs. 16. ö. e. (1-2. folio), Uo. 109. ő. e.(l-7., 8-22. folio)