Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Lakos János: A magyar levéltárügy alapkérdései 1953 és 1955 között (Miért és hogyan került a levéltárügy a Minisztertanács felügyelete alá?)

a csúcsszerv közvetlen irányítása alatt működjön. A tárca-hovatartozás kérdése továbbra is nyitott maradt, de Borsa legalább azt elérte, hogy előadott elképzelését Rigler helyeselte. Ennek lényege a következő volt. Idézem a belső feljegyzés vonatkozó szövegrészét: „Jelenleg az általános iratkezelés kérdésével a Minisztertanács, a titkos ügykezeléssel a Belügyminisztérium, s az általános iratkezelésből eredő iratok begyűjtésével a levéltárak foglalkoznak. [...] Elvileg feltétlenül szükségesnek látom az általános és titkos ügykezelés egy kézben való összevonását. Lehet, hogy előttem ismeretlen felsőbb szempontok miatt ez még néhány évig nem lehetséges, de ennek előbb-utóbb be kell következnie. Ha elfogadják ezt a javaslatomat, úgy a levéltárak oda fognak tartozni, ahol az iratkezelés l e g fő b b irányítását fogják végezni. Ha viszont ezt az összevonást nem hajtják végre, úgy a levéltáraknak oda kell kerülniök, ahol az általános ügykezelés kérdéseit intézik. " [Kiemelés tőlem - L. J.] A megbeszélés végén Rigler újabb értekezletet tartott szükségesnek valamennyi érdekelt részvételével. A megállapodás értelmében Borsa Iván erre a célra új feljegyzést készített „a levéltárügy racionalizálása és tárca-hovatartozása tárgyában", amelyet 1954. augusztus 17-i keltezéssel küldött meg az Oktatásügyi Minisztérium Titkárságának és Rigler Györgynek. Ebben a feljegyzésben a LOK vezetője az augusztus 14-i megállapodásnak megfelelően, azt néhány ponton tovább is gondolva fejtette ki álláspontját. Eszerint az államapparátus működése során keletkezett iratanyaggal foglalkozó három szerv (Minisztertanács, Belügyminisztérium, LOK) iratokkal kapcsolatos feladatait „ egy szervezetben kell egyesíteni." Bár ez látszólag ellent mond a decentralizáció elvének, Borsa szerint mégis indokolt, „mert nem lehetséges, hogy az előbb-utóbb levéltári megőrzésbe kerülő iratanyagokkal 3-4 szerv foglalkozzék". (Itt hivatkozott a szovjet példára: központosított levéltárügy, az Egységes Állami Levéltári Fond elve.) A „három különálló vonalnak" és esetleg a katonai és társadalmi szervek iratkezelése irányításának egységesítésével „a jelenlegi irányító szervek racionális összevonásával egy új irányító szervet kellene létrehozni, amelynek feladata volna minden szerv (a Párt és a DISZ kivételével) iratkezelésének, iratselejtezésének és iratai levéltári megőrzésének egységes szempontok szerinti irányítása és ellenőrzése. Ez az új szerv volna hivatott átvenni a Levéltárak Országos Központjának funkcióit is a levéltárak irányítása és ellenőrzése terén." Ha ezt a javaslatot elfogadnák, akkor eldönthető lenne az a kérdés is, hogy a Minisztertanácshoz vagy a Belügyminisztériumhoz tartozzon-e az új szerv. Ezzel egyúttal döntenének a levéltárak hovatartozásának kérdésében is - írta a LOK vezetője, aki a feljegyzés végén arra is kitért, hogy mit kellene tenni javaslatának elutasítása esetén. Eszerint „ a LOK leszűkített funkcióit gyakorló levéltári irányító szerv vonassék össze az államapparátus általános ügykezelését irányító apparátussal, és ezzel együtt állapíttassék meg helye az államapparátusban. [...] Racionalizálás esetében az Országos Levéltár magába olvasztaná a Központi Gazdasági Levéltárat, és közvetlenül az új szakmai irányító szerv [...] felügyelete alatt működnék