Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Lakos János: A magyar levéltárügy alapkérdései 1953 és 1955 között (Miért és hogyan került a levéltárügy a Minisztertanács felügyelete alá?)

levéltári rendszerről. A LOK vezetője belső feljegyzésében a következőt rögzítette: „Ilyen körülmények között ügyünkben 5 hétig fejlemény nem várható. "

7 Mint később kiderült, Borsa Iván alábecsülte a kényszerű várakozási időt, mert a következő érdeminek tekinthető fejleményre fél évet kellett várni. Közben azonban más fontos döntés született: 1953. július 23-án közzétették a 73/1953. kormányhatározatot, amely megszüntette a belügyminiszter tanácsok feletti főfelügyeleti jogkörét. Ezzel a tanácsok a Minisztertanács alá kerültek. Nyilván ennek is komoly szerepe volt abban, hogy a LOK vezetőjének 1953. szeptember 26-i, az Oktatásügyi Minisztérium és a Minisztertanács Titkársága számára készült feljegyzésében már a következőket olvashatjuk: „Jelenlegi államapparátusunk felső irányító szerveit és a levéltárak mai feladatait tekintve legcélszerűbb megoldásnak azt tartanám, hogy a levéltárak közvetlenül a Minisztertanács irányítása alá kerüljenek. " A javaslat indoklásául felhozta, hogy: - mivel a levéltárak szinte az összes főhatóság iratait átveszik, iratvédelmi munkájukat jobban elláthatják, ha nem egy szakminisztérium, hanem a minisztériumokat összefogó Minisztertanács felügyelete alatt működnek; - a levéltárak sokrétű feladatokat végeznek, ezért nem nagyon illeszthetők be egy szakminisztérium profiljába; - az iratok számottevő hányada a Minisztertanács felügyelete alá került tanácsoknál keletkezik.

8 Mindehhez két dolgot kell hozzáfűzni. Egyrészt a feljegyzés végleges változata már nem tartalmazta a fogalmazványban még szereplő utolsó bekezdést. Ebben Borsa Iván leírta, hogy miért változtatja meg január 28-i javaslatát, amely a Belügyminisztériumot jelölte meg kívánatos felügyeleti szervként. Idézem: „A szovjet példa azt mutatná, hogy a levéltárak a Belügyminisztérium kebelében működjenek. Sajnos mindezideig nem sikerült felvenni a közvetlen kapcsolatot a szovjet Levéltárügyi Főigazgatósággal, s így nem tudjuk részleteiben elemezni azokat a tényezőket, amelyek a Szovjetunióban a belügyminisztériumi felügyeletet indokolják." Másrészt a LOK és a MOL MDP-szervezetének képviselői szeptember 25-én kelt véleményükben - az akkori viszonyok, a „reakció" elleni harc közepette egyáltalán nem meglepő módon - a Belügyminisztérium főhatósága mellett szálltak síkra „a levéltárügy érdekében". Szerintük „hapéldát követünk, akkor miért nem a szovjet példát követjük, ahol harmincöt éves tapasztalattal rendelkeznek a levéltár építés terén, miért éppen a lengyel példát". Néhány sorral alább a következőket írták: „helytelen az a nézet, hogy ha a levéltárak a Belügyminisztériumhoz tartoznának, akkor annak profiljától elütnének. Vélemé7

Uo. 8 Uo. 1954-Biz. 20. (4. doboz). A következőkben tárgyalt dokumentumok lelőhelye is ez az ügyirat.