Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)
Levéltárügy - Balogh István: Szabolcs vármegye és levéltára (1768–1786)
Egy negyedév múlva (1771. febr. 15.) követte ezt a megyei igazgatási szervezetet részletekbe menően szabályozó rendelet is. 5 Ennek két pontja közelebbről is kötelező érvénnyel foglalkozik a levéltárakkal. A 2. pont a vármegyeház építéséről szól, már annak minél előbbi befejezéséről rendelkezik. A másik (5. pont) a levéltárakat már az állami igazgatás szerves kiegészítő részének tekinti. Az utasítást a mérsékelt felvilágosodás II. József trónra lépéséig tartó korszaka vármegye politikája foglalatának lehet tekinteni. Bevezetésében a valláserkölcsi nevelést az iskolai oktatás alapvető kritériumának mondja. Az igazgatási és igazságszolgáltatási teendők jobb lábra állítását tűzte ki célul, két fejezetbe, azon belül számos pontba szedve. Pontosan megállapítja, hogy a vármegye tényleges vezetője a főispán. Emiatt kötelezi a megyében állandó lakásra, a kongregációkon való rendszeres megjelenésre, a tisztségviselők választásának, a választott tisztviselők munkájának ellenőrzésére, a Helytartótanács számára rendszeres jelentéstételre. Az utasítás 4-10. pontja, több alpontban részletezi a közigazgatási és igazságszolgáltatási szervezetnek megfelelő letelepítését és működését a kor kívánalmai szerint. A közgyűléseket ezután rendszeres időközökben meg kell tartani, a határozatokat írásba kell foglalni. A megyei közgyűlés határozatai közokiratok, azokat megőrzés végett levéltárba kell helyezni, rendezésükről, nyilvántartásukról gondoskodni kell. Az igazságszolgáltatásról szóló rendelkezések sejtetik, hogy az írásos ügyintézés szaporodásával a központi államigazgatás jóval kiterjedtebb lett, mint a XVII. században. Mindez azonban még mindig inkább szándék, mint valóság. II. József koráig a főispánok igen kevéssé vettek részt a megye működésében. III. A levéltárunkban erről az időszakról már nagyobb számban megmaradt iratokban nyoma van annak, hogy a főispán jogkörének fentebb vázolt kiterjesztése azért némi ellenérzést váltott ki. Homályos utalást először a megyei közgyűlés egy év múlva tartott ülésének határozatában találunk, egy helytartótanácsi mandátum tárgyalása kapcsán. A mandátum egyik pontja ugyanis azt tartalmazza, hogy néhány vármegyében olyan gyakorlat alakult ki, hogy a főispán, az egyébként választás alá eső megyei tisztségviselő állásának megüresedése esetén helyettest nevezhet ki. 16 15 A Helytartótanács február 15-én kelt 886. számú rendelete „mit kell tenni a közügyek jobb elintézése végett" IV. A. 1/b. Fasc. 18. No. 200. 1771.; A rendeletnek van egy másolata. A keletkezésének körülményei homályban vannak, a dátumát is csak az elenchusból tudjuk meghatározni. Ott pedig az van bejegyezve „Extractus instructionis supremorum comitum sub congregationis dato 17. Apr. 1771." 6 II. József uralkodása idején gróf Teleki Sámuel e rendeletre hivatkozással élt a kinevezési joggal.
