Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Takács Tibor: Nyíregyháza legnagyobb adófizetői 1927, 1930, 1940

tosan csökkent (21-ről 13, illetve 14-ről 3,7 %-ra), a gazdasági oklevéllel bírókéhoz hasonlóan, akik a húszas évek végén még több mint 11 %-kal szerepeltek, ám 1940-ben arányuk a 2 %-ot sem érte el. 1927-ben a 43 kétszerezettből 42, 1930-ban a 34-ből 33, 1940-ben pedig az 53-ból 43 személy esetében valamilyen oklevél alapján került sor az adó kettőzésére. (Az első két évben egy-egy kamarai tag szerepelt, míg az utóbbi évben a kétszerezések jogalapjának 15 %-a a tűzharcosság, 3,7 %-a pedig a vitézi cím volt.) Ezen kibővített létszámú virilis értelmiségnek legkevesebb 28 %-át (1930-ban egyharmadát) az ügyvédek tették ki. Második legnagyobb csoportot az orvosok alkották: a húszas évek végén arányuk meghaladta a 21 %-ot, 1940-ben viszont 16%-ra csökkent. 1927-ben a gyógyszerészek (14 %), 1940-ben pedig a tanárok (11,6 %) súlya volt még jelentős. Az adómegoszlás arra utal, hogy a kétszeres adóbeszámítás elsősorban azoknak az értelmiségi foglalkozású személyeknek kedvezett, akik aránylag jelentős kereseti adót fizettek, ám nem voltak olyan tehetősek, hogy számottevő háztulajdonuk legyen. (Hiszen azok, akik egyszeresen is virilisek lettek volna, nagyobb házbirtokkal rendelkeztek.) Mindazonáltal a házbirtok jelentőségét főleg az 1929-es reform után - nem szabad lebecsülni a virilis tagság szempontjából a kétszeres adóbeszámítással rendelkezők esetében sem. *** A vizsgálat egyik fő tapasztalata az, hogy az 1929-es közigazgatási reform által elrendelt változások nagymértékben megnövelték a házadó arányát a virilisek összes adójában. Noha a házbirtok súlya a legnagyobb adófizetők vagyonijövedelmi szerkezetében már 1929 előtt sem volt csekély, a reform nyomán jelentősége tovább nőtt. Másképpen fogalmazva: míg korábban a jelentősebb házbirtokkal rendelkezők esélyei jóval nagyobbak voltak a bekerülésre, 1929 után az ezzel nem rendelkezők esélyei szinte a nullára csökkentek. Ez még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy az eltérő adókulcsok miatt ez a nagy különbség az egyes adóalapok összevetésénél már nem jelentkezik. Nemcsak a házadó aránya nőtt meg a listán, hanem a házbirtokosok száma is ugrásszerűen megnőtt a reform nyomán. Ám éppen itt, a jegyzékek foglalkozási kategóriáival kapcsolatban fogalmazhatjuk meg a másik fő tapasztalatot. Ezek szerint a foglalkozási meghatározások csak nagyon nagy vonalakban, hozzávetőlegesen utalnak az illető virilis vagyoni-jövedelmi alapjára. Az elemzett részletes jegyzékek alapján megállapíthatjuk, hogy - legalábbis a két világháború között, de a húszas évek közepétől mindenképpen - a házbirtok szerepe jóval nagyobb a virilisek vagyonában, mint azt a „házbirtokosok" száma mutatja. Azaz a kereskedők, iparosok, értelmiségiek, sőt a földbirtokosok egy részének a virilis tagságában a házbirtokuk nagy (1929 után fő-) szerepet játszott. A húszas-harmincas években tehát nagyon ritka volt Nyíregyházán az olyan kereskedő vagy értelmiségi, amely pusztán a keresete révén virilis lehetett volna. Ezt a nyíregyházi legnagyobb adófizetők további kutatásánál mindenféleképpen figyelembe kell majd venni.