Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Takács Tibor: Nyíregyháza legnagyobb adófizetői 1927, 1930, 1940

ban viszont a háztartási és berendezési cikkekkel (bútor, vas, üveg) és gépekkel kereskedők határozták meg a réteg arculatát. 1940-ben aztán egy gép- és egy festékkereskedő került a listára. 1927-ben a 10 iparos foglalkozású közül az ugyancsak vélhetően ipari tevékenység után fizetett kereseti adó 7 személynél játszott szerepet a virilis tagságban, ebből kettőnél kizárólag ez is elég lett volna. Vagyis három iparos ilyen jellegű tevékenysége a virilis tagság szempontjából elhanyagolható volt, közülük Lakner Béla pékmester még csak kereseti adót sem fizetett. 1930-ra az iparosok bekerülésében "csökkent az általános kereseti adó szerepe: a 10-ből most csak 6 személynél játszott közre a bekerülésben, igaz, a kereskedőktől eltérően még maradt olyan ipari vállalkozó (Kovács László), aki ipari tevékenysége utáni kereseti adójával lett virilis. 1940-re ismét változott a helyzet: a 7 iparos közül már csak Pisszer János építőmester bekerüléséhez nem volt szükség a kereseti adóra, ráadásul a 6-ból 2 személy csupán ezen adónemmel is virilis lett volna. Megállapítható, hogy a zsidó tagok kizárásáig jóval kevesebb iparos került be, mint kereskedő, ráadásul az ipari tevékenységből származó jövedelem már 1929 előtt is jobbára csak a háztulajdonnal együtt volt elegendő a legnagyobb adófizetők közé kerülésben. Az is igaz azonban, hogy 1929 után is akadt egykét olyan ipari vállalkozó, akik kiugróan magas jövedelmük után adóztak, így pusztán ezáltal is virilisek lettek volna. Nyíregyházán az ipar nem tartozott a nagy vagyonokat teremtő ágazatok közé, az esetleges nagyobb üzemek pedig társasági formában - és általában közületi tulajdonban - működtek. Nem véletlen tehát, hogy a virilisek között szinte kivétel nélkül a közvetlenül a helyi igények kielégítésére szolgáló, a helyi vásárlóerő mellett is viszonylag jövedelmező vendéglátóipar illetve építőipar és élelmiszeripar voltjelen. így a legnagyobb adófizető iparosok többsége a húszas évek végén a vendéglátóiparból és részben (1930-ban) az építőiparból érkezett, a harmincas évek végén viszont az építőiparhoz a húsipar zárkózott fel. Jellemző, hogy csupán a - gyaníthatóan az ipari tevékenységéből származó jövedelme után fizetett - általános kereseti adóval is a legnagyobb adózók közé került volna 1927-ben két vendéglős, 1930-ban egy útépítő vállalkozó, 1940-ben pedig egy építész valamint egy hentes és mészáros. Az értelmiségiek száma 1927-ben 14 volt, közülük a szabadfoglalkozásúnak számító 8 személy fizetett általános kereseti adót, ami valamennyiük esetében hozzájárult a bekerülésükhöz, ráadásul négy személy csupán ezzel az adónemmel is virilis lett volna. Az alkalmazotti jellegű értelmiséghez 6 személy sorolható, ám egyikük neve mellett sem szerepel az alkalmazottak kereseti adója: két lelkész és egy tisztviselő a háza, egy gazdasági felügyelő pedig földje után lett virilis (két másik lelkész adója nincs részletezve). Ebből arra lehet következtetni, hogy az alkalmazotti kereseti adót nem számították be a virilisek adójába. (Nem valószínű ugyanis, hogy a jelzett személyek alkalmazotti keresetük után nem fizettek volna ilyen adót.) 1930-ra az értelmiségi csoport létszáma 10-re csökkent, a döntő többséget még inkább a szabadfoglalkozásúak alkották: 9